Az alábbi cikk 1994 októberében jelent meg a Pesti Műsor című hetilapban:
Fábri Péter:
Titkosírás, avagy egy dalszövegíró önarcképe
A költészet valaha - az ógörög költészetben és a mi népdalainkban egyaránt - dalszövegírás volt. Később - a nyomtatás elterjedésével - a vers levált a dallamról és önálló, ú.n. szövegversként élt tovább. Ennek szép példája a magyar költészetben Balassi Bálint életműve: fiatalkori verseinek címe alatt mindig ott található annak a dallamnak a jelzése ("ad notam"), amelyre az illető verset énekelni kell - vagy legalábbis lehet. Később, egyenes arányban azzal, ahogyan Balassi kifejleszti saját költészetének jellegzetes formai megoldásait (pl. a Balassi-strófa belső rímelését) - azokat a megoldásokat tehát, amelyek a versnek saját zenét kölcsönöznek -, lassan eltűnnek a verscímek alól a nótajelzések.
Költészet és dalszövegírás - legalábbis a magyar költészetben - azóta sem békültek össze. A nagyszerű kivételek csak erősítik a szabályt. A költészet oldaláról indulva, ilyen kivételek Vas István dalszövegei Ránki György zenéjére az Egy szerelem három éjszakájá-ban, vagy Garai Gábor szintén Ránki-zenére született dalszövegei a Hattyúdalban (Ld. pl: "A Villa Negra nem apácazárda"), Mészöly Dezső dalszövegei (pl. Victor Máté Villon-musicaljében), és végül, de nem utolsósorban Bereményi Géza irigylésreméltóan gazdag dalszövegírói életműve Cseh Tamás és Dés László dallamaira. A - mondjuk így - másik oldalról, a szórakoztatóiparból indulva is csak igen kevesen jutottak el nálunk a költészet közelébe. én ezek között tartom számon az egymástól persze óriási stiláris távolságban lévő népköltőket, Harmath Imrét és Seres Rezsőt, Szenes Ivánt, Bródy Jánost és Sztevanovity Dusánt.
Az a természetesség azonban, amivel a franciák kezelik a maguk Jacques Prevert-jét, vagy ahogyan Amerikában senkinek sem jut eszébe megkérdezni, hogy Laurie Anderson költő-e avagy dalszövegíró, minálunk hiánycikk. Ebben a skatulyázósdiban az ember, ha dalszövegírásra adja a fejét, ön-meghatározási problémákba botlik. én például az elmúlt tíz év folyamán boldogtalan költőből boldog dalszövegíróvá képeztem át magam. (átképeztem, mondom, a dalszövegírás ugyanis rengeteg speciális ismeretet követelő szakma.) és a közelmúltban végre írtam egy dalszövegírói ars poeticá-t is. Az itt mellékelt, Titkosírás című dalt, Vedres Csaba zenéjére. A dal Kováts Kriszta azonos című albumán lesz hallható a közeljövőben.
Kezdetben volt a zene. Kaptam egy kazettát Vedres Csabától, rajta egy olyan számmal, amely mintha egy krimi kísérőzenéje lett volna. és akkor megvilágosodtam. Ez az! Erről van szó! Hogy a dalszövegíró, mint egy nyomozó, az egymással rejtélyes összefüggésben álló nyomok között olvas. Desifrírozza a zene titkosírását. és közben, ha igazi művész, ő maga is rejtélyes nyomokat hagy, amelyeket egy újabb nyomozónak, a hallgatónak kell majd követnie és megfejtenie. úgy olvas, hogy közben ír, úgy fejt meg egy összefüggésrendszert, hogy közben ő maga fölállít egy másikat, amely az elsőn alapul. ("Csak jel vagyunk, s mögötte semmi" - mondja Hölderlin.) A nyomozó pedig mindig is Angyal (Simon Templar), őrangyal, ég és föld, élet és halál határán száguldozó utazó, szárnyasbokájú Hermész, lélekvezető. és ezért az itt következő dalszöveg: egy dalszövegíró önarcképe.
Titkosírás
Később mint egy angyal jött egy nyomozó
és elindult egy nemlétező utcán
és megtalált egy fel sem épült házat
és azt mondta hogy nyomon van csak várjak
na jó
Néztem csak a szürke öltöny szárnyát
ez Philip Marlow lesz vagy Monsieur Maigret
vagy Gábor arkangyal de fő hogy itt van
A rejtély az hogy nincs rá szó
nincs szó rá
mit kerestünk
A rejtély az hogy nincs rá szó
nincs szó rá
és jártunk egyre mindenféle úton
és mindenféle tévúton és téren
és mindenféle időben és térben
és tévedtünk és reméltünk és hittünk
A rejtély az hogy nincs rá szó
csak kép van
titkosírás
A rejtély az hogy nincs rá szó
csak kép van
Régmúlt új múlt útján jár egy angyal-detektív
átlátszó város: mennyi jel van s nincs jelentés
Jel van csak de nincsen jelentés
házak mint a léggömb álom-kelepcék
Térképvilág
járjuk láthatatlan városát
Hű van itt egy ellentét
Hány és hány jel mögött nincs jelentés
Térképvilág
járjuk láthatatlan városát
Vén rejtély tudjuk nincs rá szó
A rejtély az hogy nincs rá szó
csak kép van
titkosírás
A rejtély az hogy nincs rá szó
csak kép van
Találtam a weben egy kritikát a Titkosírás című lemezünkről. Nemes A. írta 1997-ben, és a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem lapján volt fönt.
Vissza a címlapra - Back to the Main Page
