Válasz a Kassák Kiadó kérésére, miszerint küldjem el nekik legrosszabb versemet a Bűn Rossz Versek Antológiájába
Az itt közölt szövegeket a Szerzői Jogi Törvény és az ide vonatkozó nemzetközi egyezmények védik. E szövegek bármilyen jogosulatlan felhasználása az ennek megfelelő jogi következményeket vonja maga után.
A dohányzás pedig káros az egészségre.
Legrosszabb versem
Nagyon sok rossz verset írtam. Ezeket azonban igyekeztem nem publikálni, és bár talán előáshatnám őket poros polcokon heverő füzeteimből, nehéz volna közülük a legrosszabbat kiválasztani. Hiszen kilenc-tíz éves koromtól kb. harminc éves koromig írtam verseket (most negyven vagyok) és ennyi idő alatt az ember mindig másféle rossz verset ír. és ennek megfelelően négy-öt évente meg is változott a véleményem a saját verseim értékéről. Volt, hogy kihagytam valamely versemet az éppen megjelenő verskötetemből, tíz év múltán a kezembe akadt, és úgy láttam, hogy a kötet legjobb verse lehetett volna. Volt, hogy küzdöttem valamely versem megjelenéséért, és mire megjelent, bántam, hogy kiadtam a kezemből. és így tovább.
Formai értelemben nem nagyon találnék rosszat a verseim között, mert nagyon hamar megtanultam nagyon sokféle formában verselni. értelmetlen mondatokat sem nagyon írtam le. Inkább a közhelyek jellemzik a rossz verseimet, de azért megjegyzem, hogy idővel egy eredeti gondolat is ostobaságnak bizonyulhat.
Szóval nem tudnék választani, olyan sokféle szempont alapján találnék rossz verset régi kézirataim között. Ezért, a felkérés végül is humoros lévén, úgy gondoltam, én is csavarok egyet a válaszon.
Hiszen végül is mi a rossz vers? Az, ami senkinek se kell. Az én egyik versem publikálásának története pedig valami ilyesmit sejtet.
1976-ban történt. Sürgősen pénzre volt szükségem. Megkerestem régi ismerősömet, Solymosi Ottót, aki akkoriban a Magyar Televízió Kereskedelmi Irodájánál volt osztályvezető, és megkérdeztem, nem tudna-e nekem valami munkát. Tudott. A VIRÅGéRT nevű cég éppen akkoriban rendelt egy kis reklámfilmet tőlük, dallal. írjam meg a dalszöveget.
Megírtam. és nem kellett nekik.
Ott álltam, két verskötettel és számtalan egyéb publikációval a hátam mögött, és egy vacak kis reklámhoz sem volt megfelelő az, amit írtam.
Ha pedig még erre a célra sem volt jó, akkor nyilván ez volt a legrosszabb versem.
így szólt:
VIRáGéRT
Fogadd el tőlem ezt a csokrot, kedvesem,
bár kiment már a divatból a szerelem,
és a virág is ódivatú, ódon,
ó, tudom, mégis azt gondolom,
hogy az életünk száz csalódást ránk mért,
de volt egy bolt, ahol sohasem csalódtunk,
és ez a VIRáGéRT.
Fogadd el most, mert most menyasszonyi csokor,
nemsoká' anyaként kapod, s ha majd a kor
ráncokat rajzol szép, sima arcodon,
ó, tudom, akkor is úgy adom,
hogy az életünk száz csalódást ránk mért,
de volt egy bolt, ahol sohasem csalódtunk,
és ez a VIRáGéRT.
ó, nézd a rózsát, nézd a szekfűt, dáliát,
a természet ruháján száz medáliát,
és mellettük a koszorút a sírra,
s ott áll majd a fejfánkra írva,
hogy az életünk száz csalódást ránk mért,
de volt egy bolt, ahol sohasem csalódtunk,
és ez a VIRáGéRT.
A történetnek poénja is van.
Bántotta a hiúságomat ez a dolog.
Tettem hát még egy kísérletet.
Arra gondoltam, hogy sok reklámdal olyan, mint valamely rossz vers. Hátha igaz ez fordítva is? Hátha az én rossz reklámdalomból verset lehetne csinálni?
Márpedig mitől vers a vers? Nem a formájától az, hiszen megszámlálhatatlanul sok forma van és ezeknek alig van közös nevezőjük. A vers attól vers, hogy versnek tekintik azok, akik ennek meghatározására a társadalomban elfoglalt helyük alapján jogot formálnak. A vers tehát - mint minden műalkotás - művészetszociológiai helyzeténél fogva válik azzá, ami. Vers az, amit a szerkesztők közölnek.
Elküldtem tehát az én sikertelen reklámdalszövegemet Alföldy Jenőnek az élet és Irodalom-ba. Az előzményekről egy szót sem írtam neki. ő pedig leközölte a szöveget, amely ezáltal verssé lépett elő. Legutóbbi verskötetemben is szerepel.
Mitől vált tartalmilag is verssé ez a rossz reklámszöveg? Attól, hogy mindaz a közhely, amit én a reklám megrendelőjének kedvéért komolyan beleírtam, az új helyzetben, az új szövegkörnyezetben, az új értelmezési keretben iróniának bizonyult.
Kiíváncsian várom, vajon hogyan változik meg e szöveg jelentése a Bűn Rossz Versek Antológiájában, a még újabb szövegkörnyezetben.
Fábri Péter
PÉTER'S CURRICULUM
FLÓRA
MIKLÓS
KRISZTA'S CURRICULUM
THE LIVING MASK
Vissza a címlapra - Back to the Main Page
