Titi 1988-ban Muki 1979-ben

Muki és Titi

könyve




Vissza a címoldalra






Drága Apu, illetve egy ideje Ervin papa!

Az alább következőket a naplómból másoltam ki Neked. Az itt következő szövegek nagyobb részének nem én vagyok az alkotója, hanem Fábri Miklós - Muki - és Fábri Flóra - Titi. Fogadd tehát szeretettel 71. születésnapodra tőlünk ezt az ajándékot: Mukiról és Titiről született naplóbejegyzéseimet és főleg Muki és Titi szövegeit. és nem haragszunk meg érte, ha Anyu - egy ideje: Ibó - is magáénak érzi.

Péter, 1995. január



Muki

1979. május 20. 01.53
Tegnap - "ma" -, május 19-én 3 kg 60-nal megszületett Fábri Miklós Kornél!


1979. augusztus 5.
Muki két és fél hónapos, egy hónapja nevet ránk, nagyon jó és jókedvű gyerek.


1979. szeptember 16.
Muki csodálatos, állandóan jókedvű, ma reggel "énekelt": különböző hangmagasságokat próbálgatott.


1979. szeptember 18.
Miki most próbál elaludni. Egy barna kapucnis kabátka van rajta (hűvös őszi éjjel van), olyan, mint egy kis mackó.


1980. január 5.
Most épp azt mondja anyjának: Bu-bu-bá-bu-ebu.


1980. február 6.
Tegnap Muki, akit most a lámpák izgatnak legjobban, meg akarta fogni a fényt.


1980. április 27.
Muki tegnap már irányt is változtatott, úgy tud menni.


1980. május 9.
Muki éppen a popsiját veri - ritmikusan - az ágya rácsához. Már ügyesen megy, öt-hat lépés után csüccsen le. Tegnapelőtt a kezemet fogva háromnegyed órát sétált velem a kertben.


1980. május 15.
Már remekül megy. Néhány napja átlósan keresztülment a kerten, célja volt, a kertkapuhoz tartott. Kis totyogás, billegés, elkapta a riglit és kinyitotta a kaput. és ezt még kétszer megismételte. ..
... Egy reggel, mikor megunta a tejivást, elmarta az üveget és benyomta a cumit a számba. én vissza az övébe. ő erre megint az enyémbe. Kis akaratos, de sebaj, ez hasznos lehet még neki.



1980. július 12.
Ma óriási dolog történt, most, néhány perce: egyértelműen bebizonyosodott, hogy Muki érti a képeket! A TV-ben a "Főzőcske, de okosan" músor ment, és Molnár Margit, a riporternő kóstolóul beleharapott a frissen elkészült szendvicsbe, mire Muki, aki a karomon ülve nézte a műsort, teljes természetességgel, mintegy követelődzve, azt mondta: Hamma! Vagyis hogy ott eszik valaki és hogy ő is enne. Másrészt viszont nem nyulkált a kép felé - tehát már kezd az is tudatosulni benne, hogy ez egy másfajta valóság!


1980. augusztus 16.
Muki ma reggel - életében először - puszit adott! Aztán egész nap gyakorolta új tudományát. A kis kacér. Van pl. egy játéka: azt mondja: hamma, hamma! - vagyis, hogy enni akar; megvárja, míg odaviszek neki valamit - és akkor nevetve elszalad, de visszamosolyog.


1980. augusztus 3.
Muki rohamléptekben fejlődik. Most szerdán - egyébként minden délelőtt tizenegyig alszik a reggeli nyüzsgés után - fél tíz körül behallgatóztam a szobába, és gyanús zajokat hallok. Benyitok - hát elszabadult Pokolka! Kimászott alahogy a rácsos ágyából - nyilván az etetőasztalkáján át, de akkor is teljesítmény - és felfedező útra indult a szobában. Amikor benyitottam, éppen egy - üres - whyskis és egy - szintén üres - pezsgős üveget verdesett egymáshoz, ártatlan boldogsággal. Kihúzta a magnót a konnektorból. A fiókokat a helyükről. Megvizsgálta a pénzesdobozt, ötszázasok szétszórva a földön.
.... Pá-pát tud mondani. Akkor is mondja, ha elege van valakiből. Így küld el. Bibije van a kezén, nyújtja kézcsókra.


1980. szeptember 18.
... Délután háromnegyed négykor, mikor bejöttem Mukihoz, ő csak ingben volt, mert levetkőzött, és a kakás pelenkát kidobta az ágyból. Zavarta. Okos. ... Evés után, ha eleget evett, úgy jelzi, hogy elkezdi levenni a partedlit, lemászik a székéről, és a párnát idehozza a helyére, az én székemre. Ma kiszökött a kapun.


1980. október 24.
Muki a bölcsiben okosan játszik, nem sír, se mikor beadjuk, se mikor ott van, pláne nem, mikor elhozzuk; bár egyszer pl. ő, aki a pelenkát inkább csak levenni szokta, reggel, mikor az átadóban vetkőztettem, megpróbálta visszavenni a pelust - t.i. azt gondolta nyilván, hogy akkor nem kell bemennie.
… Néha ugatunk a környék kutyáinak.
… újabban szilárd kajákat is beletesz a poharába és megpróbálja inni őket.
... érdekes, hogy kevéske szavát eleinte radikális gyorsasággal általánosíitotta: a hamma néhány hónap után már mindent jelentett, amit a szájába vett - eleinte csak a kaját -, de amióta gazdagodik a szókincse, újra redukálta pl. a hamma tartalmát is. ... éppígy a pápá mindent jelent, ami elmegy, leesik, elbújik, amit valami eltakar.
… Zene: a tempó megelőzi a ritmust. A gyors-lassú váltakozást előbb azonosította (pl. amikor vezényel), mint a ritmikai viszonyokat.


1980. november 18.
Puszilja, eteti a sárga műanyag macit. … "Paripám csodaszép pejkó"-ban megálltam a "csillag" szó előtt, mire ő folytatta: Csilla! (Nagyon szereti Csillát.) … Katikától kapott játék a kezébe került, rögtön mondta: Tati! Tatika!
… Tudja, mire való a cipőkefe, de a múltkor a zoknimat is kikefélte a lábamon.
… új szobánk van, illetve neki - Csilla szobája lett az övé. A második nap már ki tudta nyitni az ajtót: ráállt a fölfordított bilire.


… A jelképes kocka: építőkockából (belül üregesből) a kisebbeket kiveszi, dobálja be az ágyába. Mikor elfogy, megfogja a semmit, azt dobja be.
… Szavai: apa, anya, (nagymamának:) mama, (npapának:) papa, Katika, enyém, add ide, pisi, pisiltem, hamma, (partedlire:) parti, gyere, víz, apisi (apuci), néni, bácsi (néha: pasi), Tass, Tassé (ha valami neki nem kell).


1980. december 15.
… Szerelmes. Katikával séta közben leállnak csókolózni az utcán. Dunára mutat a dombról, azt mondja: Du! Du-du!


1981. február 17.
Fürdik. Kiül a kád szélére, lesi, mikor nem vigyázok magamra, akkor belehuppan a vízbe. Nagy tócsa, mire ő: Apa! Törölj! (De az is igaz, hogy ha pl. a konyhában tócsát csinál, ő kéri a törlőrongyot, rálép, föltöröl.)


Réber Hideg-meleg könyvében van egy kép, ahol egy kisfiúról olvad a hólé, nagy tócsát képezve. Az anya föltartja két kezét; Kriszti azt szokta mondani a képre Mukinak: "Juj, mekkora tócsát csináltál!" Mire Muki, a dramaturg, föltartja a kezét, és: "Juj! Tócsa!"
Idejön az íróasztalomhoz, rámutat az írógépemre: "Apa dolgoz. Mukika nem!" - figyelmezteti magát a fejét ingatva, hogy nem szabad a géphez nyúlnia.
Rajzol, emblémaszerű, zárt alakokat, nemrég egy kört! Előtte: "Papír! Toll! Másik toll!" Ugyanúgy: "Csoki! Másik csoki!" éppígy egyszer fürdéskor fölemeli bal-, majd jobb lábát: "Bal láb! Másik bal láb!"
Kriszti aludt. Muki nekem: "Psszt! Anyuka alszik!"
Krisztit újabban Ankának hívja, engem Péternek.
Egy este, mikor letettem aludni, állt az ágyban a kis hálózsákjában - Kriszti nem volt itthon, dolgozott - és azt mondta: "Anuka teretlek!"
Este mesélünk neki. Kiköveteli: "Apuszi! Párna! Mesél!" Később, mikor már csak azt akarja, hogy bent maradjunk: "Alszik Apuszi." és a szobája sarkában lévő matracra mutat, parancsolóan.
Meséskönyv. "Hány házat látsz, Muki?" "Kettőt. Egyik, másik."


1981. március 14.
Mukinak tegnap árnyjáték a fürdőszobában. Követeli a kutyát, nézi elmélyülten, azt mondja: "Ne félj, Muki!"
Minden este mese. énekli a "Megy a gőzös"-t, úgy hívja: "Kanizsa". és követeli az "öszi éjjel"-t, úgy hívja: "Galagonyát! Galagonyát!"


1981. március 25.
Mukika ma ül a szobájában, játszik a játéktelefonjával:
"Halló, Fábri Péter beszélek. Beszéltem Csicsi bácsival." és leteszi.
Tass ugat, Muki föltartja ujját: "Valaki jön."
Mikor a doktornő elment (ja, mumpsza volt Mukinak): "pá-pá, szervusz, doktor néni elment, Mukika nem, hideg van" (a mumpsza miatt, mert nem mehetett ki).
Ha pelusba kakil: "Pfuj! Bekakiltam. Szégyelld magad!"
Nekem, ha imádott Ankája itthon van: "Péter, menj innen! Sír(j)!"
Ha valamelyikünk WC-re megy, lelkesen jön: "Sarokba állok! Sarokba állok! állok sarokba!" - és beáll a WC-ben a sarokba.
… énekli: "Így kell járni, úgy kell járni" - és táncol hozzá.
… 4-ig számol, ha olyan a kedve. (Autó kerekeit pl.)


1981. április 24.
- én megyek teraszra.
- Biciklizel?
- Nem. Szerelek.
- Mit szerelsz?
- Biciklit.
(Verni szokta a csavarkulccsal.)


1981. április 25.
Reggel lefelé a lépcsőn: "Kabát!" (A kabátomba kapaszkodik, nem a kezembe - úgy önálóbbnak érzi magát.)


- Megyünk hazamenni.


(Fürdőszobában fürdés után előáll a tudományával:)
- Fújja szél fákat, letöri ágat, reccs.


1981. április 26.
- Nincs eső. Elment aludni.


(Biciklire: - Kiszálltam.)
- Miért szálltál ki?
- Mert nem tud menni.


(Npapa a vécéről jön:) - Kakilt vécébe, okos volt Dédi. Apuci kérünk kakát!


(Bilin ül:) - Mit csinálsz, Mukika? Mit csináltam? Kakiltam. Bilibe kakilt a Muki. Okos voltam. Kakilt a Muki, mert okos.


Bölcsi előtt (nem akar menni): "én megyek autóval vásárolni!" (összes vágya egy mondatban.)


Megfogja a pizsamámat, ahogy én szoktam vizsgálni az övét: "Bepisilt Apuci." (és pelenkát tesz a fejemre.)


(Játékautóra:) - Oda beszállok. Kicsi nekem.


1981. május 15.
ébred: "Aludtam. Jó reggelt."
éjszaka ébred, gyógyszerbeadáskor: "Húzd föl rollót!" (a sötétségre mondja.)
Kriszti: - Muki, kifújom az orrod, nem kapsz levegőt!
Muki: - Kérek levegőt!
Teraszon: "Levesszük sálat!" (Leveszi a sapkáját.) "Levettem, mert meleg vagyok."


1981. május 29.
(Tegnap orvosnál volt. )
- Engem megvizsgáltak. Megszúrták ujjam.
(és mind a tíz ujját végigmutogatja.)


(Játék Mukival lefektetés előtt:)
- édes Anka, sírjál! - mondja ő. Mi:
- édes Muki, sírjál! - Mire ő:
- Nem sírok. ágyban sírok.


(Telefonba Muki nekem:)
- Gyere ki! - t.i. a kagylóból.


1981. szeptember 8.
Muki-szövegek az elmúlt hónapokból (június eleje óta).


- Cipelni! (t.i. hogy vegyük föl.) - Gyere cipelni! Cipelj!
- Akarok gyurmányozni.
- Fölszállniló! Leszállniló! (t.i. hogy lovagoltassam a hátamon, ill. hogy leszáll.)
(Nagyon jóságos: ő is négykézlábra ereszkedik, hogy én is lovagolhassak.)
- Kakilok bilibe! ... én szóltam, Anka!


- Muki, szólj, ha meleged van!
- Szóltam!


- Lehúzom a rollót. Sötét lett. Most nincs autózás. Beszállok. Utána kiszállok.


- Hova mész? Hova mész? Hova mész? Dolgoz? Nem. Vásárolni mész.


- Nem kérek bölcsődét!


(Birtokos + tárgyeset használata:)
- A biciklimet.


(Galambra:)
- Az milyen madár? (Tehát már osztályoz a fogalmak között.)


- Kipisiltem magam.


(Nála aludtam. ébreszt:)
- Péter! Péter! Kialudtam magam!


(ágyban:)
- Bekapcsoltam.
- Mit?
- Mesét.


(Hajára:)
- Levesszük sapkát!
(Melege volt; utána a fejére mondja, míg két kezébe fogva csavargatja:)
- Levesszük fejemet!


- Elrepülök! Oda föl! Magasan!


- Te csúnya légy! Mit bántasz engem?


(Szól a tévé, csak hallja:)
-Tourinform volt!
- Micsoda?
- Reklám! Hallod a füleddel?


- Megnézzük a mesét és utána kicsi vagyok.
(t.i. hogy megy aludni.)


(Sétálnak nagyapjával, nagyanyjával. Papa a rossz úton karjára veszi Mukit. Muki:)
- Mama, neked is rossz ez az út.
- Igen, de engem nem tud fölvenni a Papa.
- Majd ha visszanősz.


ágyában a kerek párnával (kormány) és a rácsokkal illetve az egyikkel (seb. váltó) autóvezetést játszik: "Egyesbe kapcsolod, utána indulunk." Ha átadja a Macinak a kormányt, akkor: "Kiveszem a kulcsot." - ugyanúgy, ahogy Anyu is kiveszi a slusszkulcsot, ha Mukit a kormányhoz engedi.


Este ágyban (be szoktam mászni hozzá) fejét az ölembe teszi. Ha nem akar elengedni, ráfekszik a karomra és azt mondja: "Menj el!" - és nevet, hogy nem tudok. Kiabál az ágyban és utána azt mondja: "E' butaság vót!"


Meséli nekem a Mackó Muki kalandjait, de úgy, hogy mindent előad: ahogy a maci a mézet eszi "hüm-hüm-hüm"; ahogy a méhek megcsipkedik: "züm-züm-züm" (engem csipked) és azután lefekszik, fogja az orrát: "hazaszaladt, lefeküdt az ágyába, borogatást tett a kópé orrára".


- Kérem a Citroent. Nem ezt. Másikat. Ami a kertben van.
(Vonatkozó névmás használata.)


… (Este, szobájából kiabál:)
- Péter, gyere be a kisfiadhoz!


… (A gitárját az én állam alá teszi, mint egy hegedűt:)
- Te Ervin papa vagy?


… (Csíkot húz a homokozóban:)
- Nézd, Duna folyó!


- Kimegyünk jóidőbe.


(Beül a székbe, ahol ádám ült:)
-én ádám vagyok.


(Gyurmára:)
- Ez verekedett. Verekedett a gyurma. Megy a sarokba. Ez is verekedett. Mind verekedett. Bocsánatot kérek a gyurmától.
(és megpuszilja!)


(üzleti ajánlat büntetésre, amikor bepisil:)
- Elvesszük a gyurmás autót!
- Nem azt, Muki.
- A könyvet vesszük el!
(Egyik se kellett neki, azért.)


(Csontváry Taorminájára:)
-én is voltam már színházban.


- Menjél vásárolni Túró Rudihoz.
(Vagyis hozzak neki Túró Rudit.)


- Veszünk autót, utána lehet balra fordulni.


- Balra fordulok jobbra.


(Ablakban állok, a rollót szerelem, Muki lent:)
- Péter! Gyere le!
(Mikor lejövök, elmosolyodik:)
- Féltem!


- Igyál tejet, mert kicsi maradsz!
- Kicsi maradtam.
(T.i. nem ivott, letette.)


(Este:)
- Szóval aludni kell.


(Kertben heverek, nekem támaszkodva ül, ledőlök:)
- Na! összedűltél!


(Kiabálva szaladgál a lakásban:)
- én egy hülye vagyok, fu-fu!


- Kiveszlek a kakából.
- Meg a pisiből is!


(Biciklit leállíitja:)
- Fizetek pénzt parkolásnak.


(Este, ágyban:)
- Megvakarom a fejemet. Megcsípte a légy. Megcsípte a szúnyog. én nem vagyok szúnyog.


1981. november 18.
(Beszorítja a lábam a két lába közé és röhögve közli:)
- Menj ki!


- Add ide a fejedet… vedd le az enyimet!


(Képeket nézünk, fotókat Krisztiről, Mukiról:)
- Hol van az Anka?
- Itt.
- Hol van a másik? A Muki Ankája?


- Hozd haza a templomból az Ankát!
(T.i. a Batthyány térről, ahol dolgozik.)


Mikor Kriszti elkezdett eljárni este dolgozni, Muki néhányszor bepisilt, ill. bekakilt. Ilyenkor suttogva közölte, mint egy ijesztő titkot: "Bepisiltem." Vagy: "Bekakiltam." és lábait mereven széttartva jött, a kis finnyás. Ha a keze piszkos, eltartja magától, messze.


- Elesett az Adrienn a Margitszigeten.
- Mikor volt az Adrienn a Margitszieten?
- Amikor elesett.


- Szól a telefon!
- Nem is szól, Muki!
- De! Nekem!


- Fáj a szemem.
- Miért?
- Megdörzsöltem.
- Mikor?
- Amikor sírtam.
- Mikor sírtál?
- Amikor elment az anyukám.
- Mikor ment el az anyukád?
- Amikor sírtam.


(én mondom, tévére:)
- A torna már lement.
(Muki:)
- Lement? Utána följön?


- Nem akarok félni a sötétben.


- Akarok kiszállni a megállóban. Akarok megállni a kiszállóban.


- Kérek papírt, hogy rajzolhassak!
(Adok, ezért kinyitom az iratszekrényt:)
- Juj, de milyen sokféle van!


(ül a bilin:)
- Olyan nehéz kakálni.


Ha csinál valamit, mindig mondja hozzá a szó első szótagját is (legalábbis a szimbólikus játékokban): "Dolg-dolg!" "Nyit-nyit!"


(én kérdezem:)
- Hová ment az Anka?
- A templomba dolgozni.
- Mit csinál?
- Gyógyítja a szobrot, hogy legyen autónk!


- Ott a Hold! Fölébredt!


(Január óta emlékezett a Bábszínházra:)
- Félek a báboktól… Még messze vannak … A Körútnál.


(Zuhanyozik és választékosan fogalmaz:)
- Még zuhanyoznom kell. Még ne zárd el, még piszkos vagyok. Majd amikor szólok, akkor.
- Jön a reklám a tévében.
- Szóltam!


- én tökmag vagyok.


- Fáj a pocakom. Itt bent.


(Este, már aludnia kéne:)
- Gyújtsd föl a villanyt!
- Miért?
- Mert rossz volt a tál.
- Miért volt rossz?
- Mert bántotta a paprikát.


(én:)
- Megeszlek!
- Nem!
- Hát akkor mit csináljak?
- Puszit adni orromra!


(Este:)
- Péter! Péter vagy Anka! Gyere be a szobába!


- Rossz a felhő. Meglátom, melyik a lukas.


- Fölveszem a szemüveget, hogy jobban lássak.


(átölel:)
- Bújj hozzám! Szeretlek!


(Utcán:)
- Cipelj! Szeress! Cipelj! Fáradt vagyok! Cipelj! Kisbaba vagyok!


- Hová ment az Anka?
- Be a szobába.
- Ne menjen be a szobájába.
- Miért?
- Azért, mert … nem lesz pénzünk.
(T.i. hogy akkor nem dolgozik a szobron a teraszon.)


- Kérek barackot.
- ősz van, nincs barack.
- Akkor kérek diót, az van, ugye?


(én:)
- Megyek, hozok magamnak teát.
- Nekem is hozzál teát, mert köhögök,
- Micsoda?!
- én köhögök! Köh-köh!


- Péter, nyisd ki légyszíves az ajtómat.


- Akarom megnézni a vendégeket, hogy mit hoztak.


(Kimegyek a szobájából, vissza akar csalogatni. én:)
- Kimegyek, itt leszek a konyhában, ha baj van, szóljál.
- Baj van! Leesett a melegítő!
(T.i. a hősugárzó - persze, hogy nem.)
- Baj van! Leesett a lámpám!
(és így tovább.)


- Olyan nagy leszek és repülni fogok ott a magas égen és aztán lerepülök a földre.


(áramszünet volt. Gyertyát gyújtottunk. Muki:)
- Mindjárt lesz torta! Bújjunk össze, hogy ne féljek!


(Hazaérünk. A kapu előtt Muki:)
- Sír az Anka!
- Miért sír?
- Azért, hogy jöjjünk haza.



(Bent aludam nála, mikor lázas volt. Simogatta a kezemet, úgy ébresztett.)


(Utcán:)
- Vigyünk Ankának virágot!


(Meztelenül áll fürdés előtt:)
- Nem tudok tovább vetkőzni!


- Mesélsz?
- Már meséltem és a nagymama is mesélt.
- A papa még nem mesélt!



1982. április 27.
(én:)
- Hol van a puszim?
- Alszik.
- Hol?
- Itt a fogamban.


- Elromlott az autó. Ez nem Volvo. Trabant.


(Feje mögött-fölött hosszú papírt tart:
- Mi vagyunk a szarvasok.


(én a szobájában:)
- Hová üljek?
- Ahová szoktál! A székre!


(Szándékosan kilöki egy játékautó kerekét:)
- Miért jött ki? Direkt kinyomtad?
- Igen, mert véletlenül kinyomtam.


(Almára:)
- Megmostad? Meg? Akkor köszönöm. Akkor megeszem.
- Egyed meg a héját is, hogy nagyra nőjél.
- Pici akarok lenni. Nem kérem a héját. Kisbaba karok lenni.


(Szorongás, azt hiszem, decemberben, egy este, lefekvés előtt:)
- Ne jöjjön a galamb!


- Szúr a szakállad!
- Neked is lesz, ha nagy leszel, akkor már nem Mukika leszel.
- Nekem ne legyen, én Mukika akarok maradni, én kicsi akarok maradni.


(Stílusérzék: a Battyány téri csarnokra mondja:)
- Nyugati Pályaudvar!


- Előbb az Anyuci mesél, utána te jössz.


(Lakókocsira mondja:)
- Lakókocsma.


(Bekapom az uijját:)
- Na, ez az én kakaskám volt! Nem adom kölcsönbe!


(Rácsos ágyban mentőautót játszik, viszi a macit a kórházba, azt mondja:)
- Né, nú!
(Majd utána:)
- Most visszanénúzok!


(Tévében nyelvórát néztünk:)
- Milyen nyelven beszéltek a gyerekek?
- Nem mondom meg, mert tele van a szám.


- Kérek kakaós kalácsot! Mert hogy erősödjenek a fogaim!


(Diafilmre mondja:)
- Vetítmány.


- Folyik az orrom levele,
vártalak rózsám estére.


(Papucsát gyakran fordítva - bal-jobb - veszi föl. Azt mondja egyszer nekem is az enyéme:)
- Vedd föl fordítláb!


(Szereti lehúzni a vécét:)
- Anka lehúzta tegnap az én saját kakámat! Az enyémet! és akkor sírtam.


- Nem eszek én! Hogyisne. Majd holnap eszek.


(én:)
- Ha jó leszel, mesélek.
- Hogy vagyok jó?


(Kiskutyára:)
- Neki nem szabad jönnie az én templomomba (t.i. a bölcsődébe), mert ott van a pap bácsi és nagyon restaurált lesz.


(Kriszti elindulni készült este:)
- Most nem megy el… Amikor lefeküdtem, akkor megy el. De most nem.


(Elköltözésem után, mikor tán másodszor mentem föl érte:)
- én egész óta várlak! Rohantál haza nekem.
(Február.)


- énodor és Teodor.


- Nem te vagy kicsi, én vagyok kicsi! Azért, hogy cipeljen a nagy!


(Surival beszélget:)
- Te már öreg vagy?
- Igen.
- Hát akkor kell egy új dédi.


(Néhány hetes cipőjéről még meg-megállapítja, hogy új:)
- Ez még új. Csak most régidik.


- Kicsi akarok lenni, azért, mert nem akarok állni a buszon.


(Mikor még nem készült el a Barcsay utcai szobám - festés, polc, stb. -, egyszer megmutattam neki, hol fog állni a szekrény, majd végül mégsem oda tettem. Amikor először járt a kész szobában, rögtön rákérdezett erre! Tehát a fejében elképzelte, hogyan is fog kinézni.)



1982. június 16.
(Kapott egy lendkerekes, cementkeverőgépes autót. én:)
- Ez lendkerekes.
- Melyik a föntkerék?
(Majd közölte, hogy az "irányító autó" az föntkerekes - hiszen nem lendkerekes.)


(Apuval folyton elővéteti a hegedűt. Szirénát utánoznak, vijjogtatják. Majd Muki:)
- Most zenét!
(Distinkció!)



1982. augusztus 3.
- Honnan jöttem?
- Anka hasából.
- De hogyan mentem be?
- Hát az én fütyimből.
- és oda hogyan mentem be?


(Náluk. Muki autózik a teraszon a pedálos autójával, kijön Tass:)
- Be akar szállni a kocsiba!
- Tudja vezetni?
- Nem. Nincs keze. Mivel vezesse?


(Képeket nézegetünk. Piero della Francesca Federigo da Montefeltre portréjáról azt kérdi:)
- Haragos?


(Egy amphiteátrum képére mondja:)
- Cirkusz!


(Nem jön a kaki:)
- A kaka nem találja a kulcsot!


(Fekszik az ágyban, én fölé hajolva ülök.)
- és a fütyi? Az is születik?
- Igen.
- és ez? és ez?
(Végigmutogatja a fülemet, arcomat, orromat. Végül megfogja a bajuszomat:)
- és ezeket építették?


(Anyuéknál. Muki nadrágján egy kiskacsa. Apu:)
- Mi az ott?
- Kiskacsa. és zenéljük el a hegedűddel!
(Kiskacsa fürdik.)


(Lányi Fruzsinánál múlt vasárnap talált egy "szerencseforgó" nevű játékot, amin két forgó tárcsa is van. Azonnal kapcsolt:)
- Játsszunk benzinkutast!


(Egy asszony becsukta az utcán az ernyőjét.)
- Miért oltotta el a néni az ernyőjét?


(Hazafelé Fruzsináéktól az 56-oson. én:)
- Helyes a Fruzsina?
- Igen. és a mozdonya is helyes.



1982. augusztus 21.
- Amikor esik az eső, akkor szomorúság az élet.


- Születik a cipő vagy csinálják?


(Este, még játszani akar:)
- Ne nézd meg, hány óra van!


(Este, pizsamában ül az ágyon, a tükörrel szemközt és nézi magát:)
- Ugye, senkit sem szabad bántani, csak a tükört?


- Mért van csont bennünk?



1982. szeptember 26.
(Moziban. "Ide szól a jegyünk" helyett:)
- Így szólal meg a jegyünk?


(Becsukom az ablakot este. ő:)
- Hogy ne lásson minket a sötét.
(Behúzom a függönyt.)
- Mért elfogyott a sötét ott?


(Leesik a székről, potyog a szék is.)
- Ketten zuhantunk, a szék meg én.


(Oroszlánt játszik, félnem kell tőle. én:)
- Ketten leszünk oroszlánok.
- De akkor kit karmoljak meg?


(építőkockából gyönyörű várat épít, kérdezem, gyakorolta-e.)
- Feküdtem lustába' és akkor gondoltam magamba', hogy csinálok ilyen szép várat.


(Az Astoria aluljáróban fölnéz a mennyezeten legyezőalakban elhelyezett lámpákra:)
- Olyan mint ez a lámpa szoknya!


(Szédül - mikor a fülgyulladása volt:)
- Játékból dűl a ház!



1983. március 13.
- Akármilyen korlátba kapaszkodom, úgyis leesem.


(Tévét nézünk.)
- Ezek mik?
- Régészek.
- és hogy régiznek?


(Beszélgetése Apuval:)
- Milyen játékot hozzak?
- Téged.


(Apu mint cápa. Muki ráver Apu kezére. Apu:)
- Mi ez?
- Cápaverés.


(Fábri éviéknél jártak Apuval. Apu:)
- évi néni a testvérem.
- Hát a testvér az kicsi!
- Hát öreg, mert én is öreg vagyok.
- Nem. Te majdnem fiatal vagy.


(Apu szülőháza, az Aradi u. 58. előtt. Apu:)
- én itt voltam ilyen kisfiú, mint most te.
- önállóan közlekedtél?
- Nem. Hát vittek, mint téged.
- Ki volt akkor a gazdád?



1983. április 15.
(Mondom neki, eladtam a televíziómat és nem akarok újat venni.)
- Nem lesz TV. Nem baj?
(Komolyan rámnéz:)
- De baj. Bömbölni fogok.


1983. április 16.
(Esti mese közben közli, hogy írt egy verset:)
- Alszik egy madár
megdöngül az ég
jön a felleg
kisüti a Nap
meghal a felleg
megsajnálja a madár
és le.
- Mi le?
(Kérdem én.)
- Semmi le.


1983. április 22.
- Jó ott feküdni?
- Most kelek éppenséggel fel.


1983. május 5.
- Csúszok-mászok,
gézen gúzok.


1983. május 15.
- Gyere velem focizni! Semmi az egész. Csak bele kell rúgni a labdába.


(János vitéz fölolvasása közben:)
- Hogyha benne lennék én is a könyvben, úgy agyonütném mind a két boszorkányt!
(A másik Jancsi mostohaapja.)


1983. június 21.
(újabb vers:)
- Szétballagó őzek,
vadászköhögések
mennek az erdőben,
mint a vágtat - fillérek.
Szép Mihály verse.
- Ki az a Szép Mihály?
- én.


- Holnap - az ma és utána?


- Ma van holnap.


1983. május 20.
- Volt egy szép nagy kerek erdő,
ott voltak három katonák,
vadászok,
ott voltak három filléres mókusok,
rókák, a Karak és a Vuk.
Nem tudom tovább.
újat kell írni.
(Ír a tenyerébe:)
- Volt egy szép nagy ház,
abban voltak királylányok meg főpapok.


1983. május 21.
(Apunak mondja:)
- úgy örülök neked, mint egy hogyishívjáknak... ajándéknak!


- Mennek az erdőben a szarvasok,
indulnak messze tájra,
minthogy Toldi Miklós vadász közeledik.


1983. június 23.
(A visegrádi strandon. én:)
- Megfagysz. Nem baj?
- Nem. Legalább nem kell óvodába menni.


(Követeli, hogy rajzoljak vele, én nem akarok. én:)
- Tegnap este ki rajzolt veled? Ma délben ki rajzolt veled?
- és most ki rajzolt velem?


(én:)
- Anka mindig játszik veled?
- Néha.
- én is néha.
- De most néha van!


(én:)
- Kell joghurt?
- Inkább nem kérek már, mert akkor a kakaó… mert akkor lökdösődni fognak.


(égő cigarettára mondja:)
- Olyan érdekes, amikor fölhúzza magán a bőrt!


- Engem talán azért hívnak Fábri Miklósnak, mert régen Télapó voltam.


(A lányok ölére mondja:)
- A lányoknak a kútjuk.


1983. június 24.
(Reggel, papírkivágás közben, hosszú csönd után megszólal:)
- Apa, mért nem írod bele a verseidbe az én nevemet is?
(éppen előző este írtam a "Visegrádi idill"-t, amikor aludt.)


1983. június 26.
(Erkély, egy macskát néz, az ő macskájukról beszél - akit egyébként Zirzen Jankának neveztek -, hogy az nem szürke-fehér, hanem fekete-fehér. én:)
- Mi a neve?
- árvácska.
- Ki nevezte el? Anka?
- Nem. Ez volt a neve. Így született.


(én:)
- Nem mehetsz le a homokozóba.
- De lemegyek. Lemegyek én! én biz' lemegyek.


(Strandon késő délután kikönyörög magának egy csokis palacsintát. Megígéri, hogy azért fog vacsorázni. Amikor megérkezünk az üdülőhöz, s kiszállunk a kocsiból, Miklós ravaszul nevetve így szól:)
- Na most lesz egy kis vita.


(De nem csak iróniája, öniróniája is van. A Toldit olvasom föl neki esténként. Egyik délután kikövetelte, hogy folytassuk, de nagyon fáradt volt és alig figyelt. Abba akartam hagyni, nem engedte. Visszakérdeztem, mire emlékszik - a bika-epizódnál tartottunk -, mire ő nevetve:)
- Bika!
(és azon túl, ha bármit nem értett, s visszakérdeztem, csak ezt felelte nevetve:)
- Bika!



1983. augusztus 8.
(A Kertész utcán:)
- Megengeded, hogy szófogadó legyek?
(Másnap rossz. én:)
- Muki, én tegnap megengedtem neked, hogy szófogadó légy!
- De az nem szólt minden napra!


1983. november 27.
(én:)
- Hát vetkőzzél! Nagy fiú vagy már, tudsz vetkőzni!
- Csak nem akarok.


1983. december 26.
(Tarzan megy a tévében. Nagambi Tarzan ellensége:)
- Ha én is benne lennék a filmben, úgy összepusztítanám a Nagambit, hogy az egész világ az égbe lengene.


(Leírta: APA. Tízig fölismeri a számjegyeket. Angolul is tudja őket tízig. Szeptember óta jár angol órára.)


1984. január 19.
(Moziban. Mikor E.T. a film közepén meghal, Miklós rám néz pityeregve:)
- Pedig ő volt a főszereplő!
(Amikor E.T. föltámad, Miklós büszkén:)
- Ugye megmondtam!


1984. január 20.
- Vívjál! Ne legyél rest!


(Az üteg utcában gázolunk a hóban:)
- én hóbúvár leszek.
(Erre elmagyarázom neki a könnyű- és a nehézbúvár közti különbséget. ő:)
- A könnyűbúvár a víz fölmélyén úszik.


1984. március 2.
(A tenger mélyéről szóló tévéműsorról mesél:)
- Azt mondta a néni, hogy csodás elvarázsolt világ ez, mert mindent hallunk és semmit sem értünk.


- Ki fog győzni a hegedűversenyben?


1984. március 3.
(Az Ezeregyéjszakában Harun-al-Rasid megbüntet egy tolvajt. Mese után Muki:)
- Most biztos dolgozik a könyvben.
- Kicsoda?
- Aki elrabolta az aranyat, mer' neki nincs aranya.


1984. március 30.
(Mukinak odaadtam a meglepetést: játékágyút további katonákkal a várához. én:)
- Erre nem számítottál, mi?
(ő boldog nevetéssel ül a földön a játékai között. Ravaszul mosolyog:)
- Hááát.... számítottam.


1984. március 31.
(Miklós libidó-álma: Tegnap, ahogy jöttünk föl a lépcsőn, átölelve a nyakamat lehúz magához s a fülembe súgja: azt szokta álmodni, hogy itt zuhan lefelé. Később elmondta, hogy ilyenkor először megijed, aztán szétnyitja karjait és röpülni kezd; de még előbb zuhantában - mert sötét van - föllök egy vízzel teli vödröt; utána elröpül a Kavics utcába, madárhangon pityegve fölébreszti (!) Kavics mamát és a nagypapát, s a hátára kötözve elhozza őket ide az itteni szobájába. ő pedig reggel átjön hozzám - ahogyan valójában is szokta.)


(én:)
- Te, mondd, elestél, hogy ekkora kék folt van a lábadon?
- Igen, én el szoktam gyakran esni.
- és miért szoktál gyakran elesni?
- Mert nem nézek a lábam elé.


1984. április 7.
(Egyszer lába közé szorította fejjel lefelé a Szandokán-álarcot, kezére vette Anyu egy pár cipőjét és közölte:)
- Szandokán kézenáll.


(én:)
- Kihúzod a lutrit... a gyufát!
- Az mit jelent? Azt, hogy rossz fát teszel a fűre?


1984. április 27.
- Csak az a kár, hogy nincs száz kezem.


(Megtanult kétkerekűn biciklizni.)


- Miért voltál rossz?
- Mert szeretek rosszalkodni.


1984. április 28.
(Miklós a nagyszobában játszik az indiánfelszerelésével - sátor áll a szoba közepén. Tegnap tündéri jó volt, és azt mondta erről:)
- Mert megszoktam - most már rájöttem -, hogy, ha jó vagyok, akkor sokkal többet érek el, mint, ha rossz vagyok.


(Valami mikroméretű karcolással jön:)
- Nézd, Apa, van kis vér is!
- Miklós, ezt ki kell bírni. Tudod, hogy én is mennyi fájdalmat bírtam már ki?
- Igen, de a fejfájással te is úgy nyüzsögsz! úgy nyüzsögsz, mint egy kisegér!


(Föl szokott mászni a Köröndön a Zrínyi-szoborra. Megszagolja a talapzaton fekvő török lábát:)
- Jaj de büdös ez a láb!


- Meglepetést csak a gyerekeknek szabad elárulni, mert azok türelmetlenek.


(Nem tetszett neki, ahogy Hegedűs D. - vagy Kaszás Attila? - a Nemzeti dal-t mondta március 15-én a tévében:)
- úgy kiabált, mint egy anya a gyerekével.


1984. június 14.
(Lefekvés előtt:)
- Apa, úgy vágyom játszani! A szemem előtt vannak a játékok!


1984. június 16.
(Kerékpározás. Elesik. Hisztéria nélkül fekszik a földön:)
- Apa, vedd le rólam ezt a nagy biciklit!


(Szigliget. ágyban lustálkodik reggel. Kétféle étel között lehet választani, előző nap. Muki:)
- Mit gondolsz, megkaptam már a B reggelim?


(Strandon. Vízben vacog. én:)
- Gyere ki, ha hideg.
- Meg lehet szokni.


(Kerékpározunk a strand felé. Muki egyszercsak lassít, majd megáll és közben konferál:)
- Lassítok. Megállok. Megvakarom az orrom.


(Jógázom. Muki bejön. Sávászanában talál, csöndben megállapítja:)
- Apa lazít.
(és csöndben marad.)


(Ekepózt gyakorolja:)
- Le-nyo-mom! Le-nyo-mom!
(Szigligeten, utolsó előtti nap mondja:)
- Holnap mindent megcsinálok a strandon, elbúcsúzok a palacsintáktól is! Azoktól az édes, finom dióspalacsintáktól.


(A Liszt Ferenc téren a folyosón megáll és elmereng:)
- Mindig amikor visszaemlékezem a régi időkre, akkor nagyon jó nekem.


1984. július 19.
(Miklóssal júniusban 10 nap Szigligeten. Kétkerekű kerékpáron járt velem a strandra. Nem fél a víztől.)


(Miklós kint van Anyuékkal két hétig Visegrádon. Uszoda az üdülőben, Apu most már úszni - háton is! - és fejest ugrani is megtanította. Miklós ki se akar jönni a vízből, úgy élvezi.)



1984. augusztus 31.
(Este kint várt a reptéren. Aznap pesze már én mondtam neki az esti mesét. Egyszer csak fölül az ágyban:)
- Hallottad a hírt?
- Milyen hírt?
- Afrikában is vannak oroszlánok.
(és elmagyarázza, hogy a hímoroszlánok ázsiában élnek, de a nőstények, úgy látszik, Afrikában.)


(ölemben ül a buszon. öntudatlanul dudorászni kezdek. Muki:)
- Mi az, nép vagy?
- Hogyhogy?
- Hát, ha dolgozol, akkor énekelsz.


1984. november 5.
(Miklós tündéri. Péntek-szombat ő is jön velem úszni. Feje a vízben, fújtat, kiemeli, körülnéz, merre vagyok. Zuhanyozik hideggel! édes majomka: a gumisapkától elállnak a fülei.)


1984. november 9.
(A kesztyűjével kínlódok, rá akarom adni:)
- Na most van a gond!


1985. február 1.
(TV-híradót néz, fotelben kucorog:)
- Lesz vagy nem lesz?
- Micsoda?
- űrfegyverkezés.


1985. február 2.
- Mennyi a Saturnus tengelyforgása?


(Bilin ül.)
- Pisilsz?
- Kakilok. Nem vagyok lány, hogy ülve pisiljek.


(Meleg férfiról mondja:)
- Eltévesztette magát!


1985. március 22.
(TV. Fischer Iván Berlioz: Római karneválját vezényli. Gyors tempónál:)
- Meghülyült! Meghülyült a karmester!


(Lassú tempó:)
- Na végre. Leőrült.


1985. április 12.
(Japán nó-maszkra:)
Művészesen csinálták, de látszik, hogy gonosz.


(Máskor:)
- Démon? Akkor az japán!


1985. április 27.
(Húsvéti ajándékairól, Krisztiről, Rákos Péterről mesél:)
-Kaptam egy géppisztolyt, egy dobtáras géppisztolyt, és azt csinálják, azért tartják ott fönt náluk, mert nem tudom megállni, hogy ne tudjak lövöldözni.


(Virágárus előtt megyünk el:)
- Nézd, Muki, azt nevezik ott gyönge violának.
- Viola? Akkor az muzsikál, mint a hegedű.
(Majd: én elfelejtettem a vonatkozó népdalt. Muki:)
- Hogy a violához kötözi magát.


(Valami játékra mondom:)
- Szörnyű hangja van.
- Nekem is veszel egyszer egy ilyet? Hadd szörnyűhangozzak!


(én:)
- A szomorúfűz mindig szomorú.
- De télen elhervad és akkor nem szomorú.


- Lesz háború?
- Az emberek nem akarják.
- A politikusok?
- Hát… azok sem.
- De ha kapunk?!


1985. április 20.
(Aput kérdi:)
- Mellém állsz a rosszaságban?


(a Tanácsköztásasági emlékműről - zászlót lengető figura - mondja:)
- Tudod, az a zsepis szobor... aki a zsebkendőjét tartja a feje fölé.


1985. május 4.
(én:)
- Ne fűrészeld az asztalt!
- Akkor meg, ha le akartok foglalni, adjatok kakaós rizsát… mit röhögtök?


(ő azt hiszi, hogy jó, csak akkor tudja meg, hogy rossz, ha szólnak neki.)


1985. május 5.
- Ez a Szindbád ez egy török?
- Arab.
- Nevezzük el töröknek.
- Nem örülne neki.
- De ő nem is hallja, mert ő csak egy kép!


1985. május 18.
- Apa, karikás a szemem?
- Hogy volna karikás, hiszen kialudtad magad.
- Kialudtam? Akkor most jó vagyok.


- Apa, ugye, erre a házra nem jön az a tatar-festmény?
(Sortatarozás van az utcában.)


- Ugyanaz a te bajod, ami az enyém: én is sok nőt szeretek.


1985. május 24.
(Este, lefekvés előtt)
- Apa, igyam a kakaót?
- Hát igyad.
- Még hadd ne igyam! Még egy ártatlan lelövés lesz.


(Valami nagy vita után - hármasban: Apu, Muki, én -; Apu azzal vigasztalja, hogy majd a játékpuskájával sirályokra lövöldözhet. Muki a könnyein át vitatkozik:)
- De a sirály védett madár!


(Írót iszik a Liszt Ferenc téren:)
- Most megiszlak téged.


1985. augusztus 6.
- Ha a Gellért szálló nyolcvan éves, a Nagypapának még húsz kell hozzá.


1985. október 10.
(Muki iskolás. összegyűrve a feladatlap a táskájában. én:)
- Mit szól ehhez a tanárnő?
- Egyszer repülőt is hajtogattam belőle.
- és ahhoz mit szólt a tanárnő?
- Nem a tanítónéni mitszólthozzá, hanem Anka mitszólthozzá, mert otthon csináltam.


1985. november 14.
(Muki vadászati filmet néz a TV-ben:)
- Szegény fácánokat lelövik! … Puskával könnyű!


1986. január 10.
(A Szicíliaiak klánja c. film közben:)
- érdekes, megfigyeltem, hogy az öregeknek mindig ilyen nagy fekete Mercijük van.


1986. február 8.
- Te Muki, mik ezek itt a földön?
- ágyúgolyók.
- és hogy kerülnek ide?
- Nem tudom.
- én sem!
- Egyikünk sem tudja - zárja le a vitát Muki.


1986. február 14.
- Van olyan valóság, ami szebb a valóságnál: a játék. Gyerekeknek szebb.


- A mese nem valóság, csak a könyv, amibe' van.


(Hajóról beszélünk:)
- Ha egy képet látunk róla, akkor a kép a valóság.


1986. február 22.
- Egy ilyen öreg, pörhedt lámpán azt észre lehet venni.


1986. szeptember 17.
(Mukival karate-edzésre indulunk:)
- Muki, rakd el a játékod. Egy komoly sportoló nem késik el az edzésről.
- De viszont egy komoly játszó meg nem hagyja félbe a játékát.



Titi (és Muki továbbra is)


1987. június 14.

Vasárnap. Ma 13.44-kor megszületett

Fábri Flóra Júlia.

3 kg 75 dkg, 54 cm, barna haj, kék szem.
Császárral méltóztatott jönni.


1987. július 25.
Flóra gyönyörűen fejlődik. Meg tud fordulni három hetes kora óta a hasáról a hátára (de csak, ha nagyon igyekszik). Aranyosan nézelődik.


Muki, a piszok, egyetlen lapot írt a táborból!


1987. július 29.
(Muki verse:)


Három darab citrom veszek
ha megeszem sárga leszek
sárga leszek mint a citrom
szeretem a csokoládét.


1987. október 8.
(Mukinak mondom: "Majd főz neked a Dalai Láma!" Erre ő: az ki? Mondom, a buddhisták vezetője Tibetben. Tudod-e, Muki, kik azok a buddhisták? "Igen. Akik meztelenül szaladgálnak a strandon." Erre elmagyarázom neki és végül befejezésül mondom: "A Dalai Láma pedig…" ő: "Tudom. Aki majd ebédet főz nekem.")


1987. november 7.
"Te már használt vagy" - mondja nekem Muki, arra célozva, hogy mennyi szerelmem volt. "Te már nagyon használt voltál, amikor a Krisztát megismerted."


(A fürdőszobában Muki beüti a fejét Kriszta fiókos szekrényébe. Megkérdi:)
- Miért ide tetted?
- Mert a Krisztának pont így esik kézre.
- Nekem meg pont így esik fejre.


1988. május 29.
(Titi nemsokára egy éves. A napokban volt két nagy produkciója:


1; van egy játéktelefonja. Eleinte csak rágta. Tegnapelőtt szabályosan a füléhez emelte a kagylót és tegnap már, ugyanezt tovább fejlesztve, bele is szólt: - Hálló!


2; Van egy kedvenc képeskönyve, abban van egy kismadár. Egy leporellóból kitépett lapot is őriz, amin szintén egy madár látható. A könyvben pedig, sok más rajz között, szerepel egy tyúk is. Tegnapelőtt este Titi, amikor a képeskönyvet mutattam neki, a madárhoz érve négykézláb elmászott a leporellóból maradt madárért - amit Kriszta korábban sokszor mutatott már neki, és odamutatta nekem. Ami viszont saját leleménye volt: a tyúkhoz érve is fölmutatta.


Egyébként már föláll guggolásból - és csodálatos hangulatú, macskaszerű kis baba. Nem lehet ölelgetni, puszilgatni, de ő imád rajtunk mászkálni.)


1988. május 29.
(Muki. Tegnap belement egy tócsába a kerékpárjával - el is kerülhette volna, de az nem ő lett volna. Cipője cuppogni kezdett. Később, egy újabb tócsa után, másképp cuppogott. Mire Muki:)
- Most más hangnemben cuppog.


1988. július.
(Titi. én elmenni készülök, Apuék vannak itt, vigyázni őrá. Hogy ne menjek el, nekik mondja.)
- Pá, pá. (Mágia.)


- Kaka - mondja, pedig nem is kakás, de reméli, hogy így majd foglalkozunk vele.


1988. augusztus 17.
(Muki mellettem áll, míg Titit pelenkázom. Döbbenten kérdi:)
- A Titi lány?
(Egy éve nézi, ahogy pelenkázzuk.)


1988. szeptember.
(Titi. Spanyolországban egy ülőkében cipeltem a hátamon. Indulok el itthonról, ő Mukival marad, egy-két héttel a spanyol út után. Hogy elvigyem, rohan az ülőkéhez:)
- Háta, háta!


1988. szeptember 29.
(Játszótérről haza akar jönni:)
- Háta!


1988. október 22.
(Titi ezen a reggelen mászott ki először az ágyából és jött be hozzánk.)


1988. október 23.
(Este: először csomagolja ki ő maga a háromszögletű sajtját.)


1988. november 10.
- Muki!
- Muki ír - mondom én.
- Tolla! - asszociál Titi.


1988. november 13.
- álmoty! - és dörgöli a szemét.


(Michael fotójára mondja:)
- Májke! Muta!


1988. november 16.
(Neveket sorolunk. Kriszta:)
- Ica néni.
- Gabi - válaszolja Titi. Gabi Ica néni lánya.


(Ha attól tart, valamit eltiltok, előre közli:)
- Szabad!


1988. december 23.
(Az ablaknál áll:)
- Madár! Repül!


1989. január 10.
(Emilre mondja a Bogár utcában:)
- Nagyapu erős. Nagyapu szép.
(Este itthon Krisztának:)
- Anya szép… Apa is. Titi is.


1989. január 12.
(Etetőre mondja:)
- Fölveszem!
(Ikes igét használ hibátlanul.)


1989. január 15.
(én:)
- Anya színész.
- Színes.


1989. január 16.
("Bóbitát!" - követeli ő. Elmondom. Amikor ott tartok, hogy "béka-hadak hegedülnek", Titi fölkiált:)
- Gidár!


(Bölcsődében:)
- Apuci! Itt vagyok! Gyere!


(Ekkoriban nagyon sokszor közölte:)
- Itt bagyok! én bagyok!
(Főleg olyankor, ha pl. az, akivel játszani akart, bement a vécébe. ő ilyenkor ott áll az ajtó előtt, bömböl és közli:)
- én bagyok!


1989. január 25.
(Titi játszik a fürdőköpenyével; a kezét rejti bele:)
- Kesztyű!
(Majd a fejét:)
- Sapka!
(A Märklin-kocsin van egy zsinór, ennél fogva a nyakába akasztja a kocsit:)
- Táska!


1989. január 27.
(Asztalnál: sózó mozdulatot tesz az étel fölött a levegőben.)
- Mit csinálsz?
(Titi megismétli a mozdulatot:)
- Sóztam.


1989. február 5.
(én:)
- Süt a Nap.
(Titi:)
- ég a gyertya, ég.


1989. február 7.
(Muki. Angol órán. Megkérdem tőle, mit jelent a White House. Muki:)
- Sárga Ház.


1989. február 12.
(Titi. Könyvben keresgél, egyedül. A mi ágyunkon ül:)
- Megkeressük a bölényt. Itt a bölény!


1989. február 14.
(Titi cipőzik. Ez azt jelenti, hogy Kriszta cipőit kirámolja a polcról, azokban klaffog:)
- Dúlok! Pokol a Titi.


(Pelenkázáskor:)
- Apa seretlek. Csók!


1989. február
(Muki meséli, hogy az iskolában autót kellett rajzolniuk és ő egy visszapillantó tükröt rajzolt, benne egy autót szemből. Hihetetlenül kreatív. Faragott egy vitorláshajót - teljesen felnőtt munka.)


1989. február 24.
(Titi:)
- Gurul a labda. Elgurult a labda.


1989. március 8.
(Fotómra mondja:)
- Apa!
(Rám:)
- Másik apa!


1989. április 20.
(Míg én Vidos Tiborral beszélgetek a nagyszobában, Titi kirámolja anyja piperepolcát és kirúzsozza a száját. Ráadásul fölveszi anyja egyik magas sarkú cipőjét.)


(Muki indiánregényt ír. Eleinte lelkes, pár hétre rá abbahagyja.)


1989. április 25.
(Muki Tassról mesél, és azt mondja, ha a nyakörvénél fogja meg a kutyát, nem tud elszaladni, mert "hátsókerékmeghajtásos".)


1989. május 7.
(Titi Apuéknál megfordít egy sakkfigurát és megnézi a fenekét:)
- Nem kakás.


1989. május 8.
(Egy macis könyvet lapozgat:)
- Mindjárt jön a maci, mindjárt. Csak megnézi a mamát. Csak megnézi a dédit. Csak megnézi az Ica nénit.


(Mukival beszélek:)
- Nem kéne meglocsolni a kaktuszodat?
(Muki:)
- De igen. De előbb engem kéne meglocsolni, mert szomjan halok.


1989. május 13.
- Sziasztok! Szia Törpe. Elmegyek. Elmegy a Törpe.


1989. május 14.
(Este, nem akar aludni. Kriszta ölében ül a TV előtt:)
- Nem tentizik a kis törpelány.


1989. május 15.
(Kriszta indulni készül:)
- Elmegy Titi színházba, énekelni, jó?
(Később:)
- Apa is eszik, Anya is eszik, én is eszem.


1989. június 7.
(Játéktelefonnal játszik:)
- Halló, mikor jössz, Anya?


(Karomon tartom őt a tükör előtt és mondom:)
- This is your nose, these are your ears.
(ő asszociál:)
- Michael!


(Korábban magára:)
- Jaj de ilatos!


1989. június 8.
(Reggel. Kriszta öltözik:)
- Anya szoknyája. Titinek lesz majd szoknyája.


1989. július 25.
(Balatonkenese:)
- Kelj föl, Apa! én is keljföltem!


1989. július 29.
(Autóban, Keneséről hazafelé:)
- Elmegy a Nap tentizni.


1989. július 30.
- Eltettem a lázamat. (Napszúrás.)


1989. augusztus 9.
- Fölmászott a fára.
- Kicsoda?
- A falevél.


1989. szeptember 2.
(Régi ruhára mondja:)
- Ez volt neked a tiem.


1989. szeptember 20.
(Kajára:)
- Nem meleg, csak melegszik.


1989. szeptember 26.
(Megyünk próbára, Kriszta és én:)
- Anya énekel. Apa rendet csinál. (T.i. rendezek.)


1989. október 1.
(Fekszik a pelenkázón. "Telefonál":)
- Nincs itt a Magdi most. Moziban vagyok. Itt vagyok a Titinél. Szia Michael. I've been to London.
(Csak néhány hónappal később kezdtem angolul taníitani, 90 februárban.)


1989. október 10.
- Ne letegyél engemet! Cipeljél! Megnézzük magamat tükörben!
(Még ma is - 1995 - szinte minden reggel Kriszta hátán megy vissza a szobájába öltözni - u.i. majdnem minden éjjel bejön hozzánk.)


1989. 10. 19.
- Jankónak van fütyije! Nekem is lesz. én még kicsi vagyok.


1989. október 20.
(én:)
- Milyen zenét hallgassunk?
- Dallamokat!


1989. október 30.
(én:)
- Tiéd ez a papucs?
- Bizony az enyém!


1989. november 4.
(önálló. Mindent ő akar csinálni. Emeljem föl, mert helyre akarja tenni a fogkeféjét:)
- Föltartol engemet, mer' nem tudom föltenni a fogkefét!


(Labdára hálót húz:)
- Ráadom a hálóingét.


1989. november 6.
(Hosszú ujjú kabátra:)
- Magas szárú kabát.


(Cipőre:)
- Vizes! Vizes bizony.


1989. december 6.
(Este, rádióban zene szól:)
- Vezényelnek? és hol vezényelnek? A színpadon?


1989. december 9.
(Este, a fürdőszobában: a szappan a TV távirányítója, a csempe a képernyő:)
- Bekapcsoltam a TV-t.


1989. december 19.
- Gyere ide.
- Nem megyek oda, mert csúnya vagyok.


1989. december 27.
(Kinyújtom a nyelvem:)
- Nyújtsd be a nyelved! (Vagyis húzzam vissza.)


1989. december 30.
(Előhozza három pár papucsát. én:)
- Titi, hány lábad van neked?
- Ilyen sok.


- Van arc. Nincs arc. Van arc, meg popsi is van.
(T.i. ha puszit akar valahová, vagy nem akar. és eltakarja, ha "nincs".)


(Nyakkendőmet egy karosszék két karfájára fűzi, így az középen függ:)
- Ez egy Lánchíd.


1990. január 4.
(Szemét behunyja, homlokára mutat:)
- Itt vannak a táncok.


(Lámpák. Ostornyelesre:)
- Ez csúnya lámpa.


(Régire:)
- Ez az öreg utcai lámpás? Ez szép.
(Már ismeri az Andersen-meséket.)


(Időtudat. én:)
- Te is akarsz majd angolul tanulni?
- Igen.
- Akkor majd tudsz Michaellel beszélni.
- Jó. Most még nem tudok.


1990. február 21.
- Csináljál szörpöt! Légyszíves. Narancssárga szörpöt. De a bort azt nem szeretem.


1990. február 22.
- Kérek csokit! Már abbahagytam a hisztit.


1990. március 1.
- Ica néni az én testvérem.


- Ez egy szépcsúnya lámpa.


1990. április 22.
(Titi hisztizik. én Krisztához:)
- Nem lehet rá haragudni. Beteg.
(Kriszta:)
- Idegbeteg.
(Titi - dühösen:)
- Te vagy hidegbeteg!


1990. április 28.
- Bánatom van.
- Mi a bánatod?
- Nem tudok játszani.
- Miért nem tudsz?
- Mert nincs kedvem.


1990. május 19.
(Muki születésnapján Titi:)
- Lesz születésnapom és lesz egy nagy-nagy tortám. és én egyedül eszem meg. és nem eszek malacosan.


1990. május 24-25 éjjel
(Titike éppen lehányta az ágyunkat - és jókedvű:)
- Ahol van játék, ott kell játszani.


1990. május 25.
(Muki. Egy gyorsan terjeszkedő növényre mondja:)
- Apa, ez olyan, mint... mint... mint a Római Birodalom!


(Muki. Angol órát tartok neki.Lusta egész mondatokat alkotni. Azt mondja:)
- At night.
(én:)
- De nincs benne alany és állítmány.
- Olyat még nem hallottál, hogy rejtett állítmány és rejtett alany?


1990. június 30.
(Titi. Elesik, röhög:)
- Katasztrófa vagyok.


- Apa, csináljak tégedből házat?
(Talán "téglából" helyett mondja.)


1990. július 1.
(Balatonkenesén. Titi haragszik:)
- Bánatos vagyok rád.


1990. július 18.
(Folyton megy a TV, nézzük az új Parlament első üléseit. {Később leszokunk róla.} Gyakran hallja Torgyán nevét. Az ő kis tudatában Torgyán valami különös állattá változik, le is rajzolja: hullámos, trombitája van és létrája. összehajtogatja a rajzot, járkál vele, majd elveszti:)
- Hol a torványom? Hol a torványom?
(Talán Torgyán nevét kontaminálta a "kormány" szóval, amit szintén sokszor hallott.)


(Feláll a kert közepén álló kislétra tetejére és szónokol:)
- Követeljük a kormánynemzetet!


(Kriszta kéri Titit :)
- Szedjél nekem málnát.
- Nem lehet.
- Miért?
- Mert nekem kell megenni.


1990. július 26.
(Titi Krisztával utcán:)
- Minden néni örül nekem, csak te haragszol rám!


(Este:)
- Apa, még egy picit rosszalkodhatok?


1990. július 27.
(A bili mellé pisilt, előtte d.u. mellé kakilt. Büntetésből beküldöm a szobájába - addig angoloztunk -, ő áll az ablak előtt, a falnak fordulva, dacosan:)
- Le vagyok szarva.


1990. július 28.
(Pizsamában áll a fürdőszobában, a popsija még pucér:)
- Senki se szeret! Csak én szeretem magamat! Jaj, de jó, hogy én szeretem magamat!


1990. augusztus. Szeged.
(Kijártunk Tápéra a Tiszához. Titi Kriszta kerékpárján utazott. Kriszta:)
- Egy-kettőre ott leszünk a parton.
- és két-kettőre hol leszünk?


(ülök a vécén, éppen lehúztam. Titike ezalatt a vécé előtt a bilijén ül és szokása szerint folyamatosan beszél hozzám. én:)
- Nem hallom, mert zúg a vécé.
(Titi :)
- én sem hallom, mert zúg a bili.


(Titi beteg. Kijön a konyhába:)
- Micimackó szédül. és a feje is fáj.
(Kriszta megérti az üzenetet. Titi daraboka szedte a Micimackó c. könyvet.)


1990. szeptember 2.
(Hiszti után ül a földön, pizsamafölsőben, pucér popsival:)
- Nem akarok ilyen lenni.


1990. szeptember 3.
(Hiszti közben:)
- Nem tudom, mi a baj. Bánatom van. Akarok helyesebb lenni. és édes!


1990. szeptember 10.
(Hiszti közben:)
- én csak magamat szeretem. Se Anyát, se Apát.


1990. szeptember 13.
(Muki:)
- A mágnes olyan, mint a hologram. Ha kettévágják, akkor is polarizált marad.


1990. szeptember 26.
(Titi telefonon beszél Apuval:)
- Muki, hozd ide a csizmámat, mert meg szeretném mutatni az Ervin papának.


(Angol óránkon szellemet játszik. {The ghost in a box.} Puszit akarok adni neki. Mire ő:)
- De a szellemeknek nincs pofija!


1990. szeptember 29.
- én vagyok az anyag? én gyerekanyag vagyok.


1990. október 15.
(Antall Józsefről kérdi:)
- Az Antijózsi egyedül akar játszani?


1990. november 12.
- Az esküvőn összeházasodtatok és akkor Anya hasikájában voltam? Ott vacsoráztam, ott legóztam és ott mentem be. és ott mentem akkor ki és nagyra nőttem.


1990. november 18.
- Ugye, ha abbahagytad a mesét, akkor Petőfi Sándor megin' a könyvbe' van?


1990. november 22.
(Muki:)
- Ígérd meg, Titi, hogy nem fogsz hisztizni.
- Igen, megígérem. Csak milyen nehéz lesz!


1990. december 5.
- Most rendetlenséget tartok.


1990. december 7.
(ágyban, este:)
- Apa, nagyon folynak a krokodilkönnyeim.


(Magányos ó betűre mondja:)
- árválkodik.


1990. december 23.
(Ketten indulunk kocsival, beülök mellé hátra, hogy bekössem:)
- Most így megyünk, hogy nem vezetsz?


1990. december 28.
(Krisztát kérdi:)
- Mi járatban vagy a szobámban?


1991. február 3.
(Keresem a hajfogómat, indulok kerékpározni. Titi :)
- Nem én dugtam el, hanem a Margit néni.
(Rászólok:)
- Titi !
- Hát akkor fogta magát és eltűnt.


1991. február 2.
- én nem vagyok kis hülye! én felnőtt óvodás vagyok! és nő!


1991. február 7.
(Titi csábítja Krisztát:)
- Mi volna, Anya, ha kint aludnál az én ágyamban?
(én megkérdem:)
- és ha én is kimegyek, mi volna?
- Semmi. Akkor ketten leszakadtok.


1991. február 19.
(Titi verse:)


Madár-réten fagyi van,
epres-málnás- kenguru,
királyfi tudja megenni,
azt, amelyiket akarja.
Királyfi száján lakat van,
bohóckodás elakad.


(Tökéletes kis ütemszámláló ballada.)


1991. április 16.
(A János vitézről beszélgetünk. El akarja mondatni velem. én:)
- Nem tudom kívülről.
- Hát belülről!


1991. április 20.
(Fölébred {nálunk, a nagyágyon} és megszólal:)
- Az istenek mindig élnek, csak csinálnak belőlük szobrot.


1991. május 21.
(A Marcibányi térre mondja:)
- Marcipán utca.


1991. május 23.
(Utcán, reggel, hiszti után, pityeregve:)
- Apuka, én nem tudok úgy viselkedni, ahogy a jókislányok.


1991. június 2.
(Kriszta paradicsomokat mos. Titi rámutat:)
- ádám és éva ebben laktak.


(A konyhaasztalon van egy kerek faalátét és egy hosszúkás fatál. Titi egymás mellé rakja őket:)
- Anya, ez 10!


1991. augusztus 1.
(Zene szól:)
- Vacsora után táncolok erre a zenére.
- Nem.
- Miért nem?
- Késő van.
- De attól még lehet táncolni.


1991. augusztus 2.
(Mozart fuvolaversenyét hallgattuk, véget ér:)
- Fordítsuk meg a lemezt!
- Már meg volt fordítva, ez volt a B oldala.
- C oldalát!


1991. augusztus 27.
(Vivaldi oboaversenye szól. Kérdem:)
- Titi, milyen zene szól?
- Vivaldi.
(Hetek óta nem hallotta. én, meghatva:)
- Igen, az oboaverseny.
- Igen, óvodaverseny.


1991. szeptember 7.
(Titi videón nézi az Aidát. A sírkamra-jelenetre mondja Radamesről és Aidáról:)
- Nem halnak meg. A végén kijönnek meghajolni.


1991. szeptember 9.
(Titi. Este, fürdőszoba:)
- Tanulni szeretnék.
- Mit?
- Az életet! Mindent szeretnék tudni!
(és nevet.)
- Tanulni szeretnék. Te csak a szomorúságot tanulhatod.
- én?
- Igen, te.


(Kicsit később. Pucéran ül a fürdőszoba szőnyegén:)
- Tan-null-ni szer-ret-nék! Az életről! éssss a szomorúságról!
(és jobbra-balra forgatja a fejét.)


(Később. Lefekvés után. Fölkel és viszi a babáját a vécére:)
- A Barbie-nak is pisilni kell.
- Ne vidd.
- De hát pisilni kell neki! Mondta! - zárja le a vitát Titi teljes meggyőződéssel.


1991. október 5.
(Titi durcás:)
- Ilyen az élet, hogy néha rossz a Titi.


1991. október 15.
- Mert mindenki meztelenül hal meg.


1991. október 28.
(Kriszta nincs itthon, én 20.10-kor jövök ki tőle. Nem alszik el. 21.40-kor hallom, amint ezt dünnyögi:)
- Jó lenne, ha itt lennél, anyuci.


1991. október
(Cukrászdában. Muki erőszakoskodik. én:)
- Titi, milyen a Muki?
- Olyan, mint én. Rossz.


1991. október 31.
- Mikor veszek nylonharisnyát?
- Majd ha már nagylány leszel, aki nem rohangál harisnyában a lakásban és nem szaggatja el
(Elsírja magát:)
- Ezt hagyjad! Erről ne beszéljünk!
(T.i. arról, hogy ő még kislány.)


1991. november 1.
(Hiszti van. Kriszta:)
- Hagyd már abba!
- De érzem, hogy jön!
- Micsoda jön?
- A sírás!


1991. november
(Koncerten mondja, a zenekarra:)
- Egybezenélés.


1991. december 29.
(Folyékonyan olvas, büszke:)
- Folyadékonyan olvastam.


1992. január 2.
(Krisztával beszélget a jövőről. Kriszta:)
- Ha nagy leszel, férjhez mész?
- én nem. én magánhölgy leszek.


- én még nem járok ingáziumba.


1992. január 11.
- Játszottam a levegőgyerekekkel.
(Van egy egész külön kis fantáziavilága. Ennek lakói: Kőbányai Laci, Titi kitalált férje; Nádasi ági, Titi kitalált barátnője; Turma Lajos, a világ legnagyobb bohóctörpéje, Nádasi ági férje, Titi barátja. Továbbá Titi összes babája, akiket folyton nevel, nagy szeretettel és akiknek apja Kőbányai Laci. Egyébként Titi és Kőbányai Laci a Szív utcában laknak.)


1992. április 17.
- Szerintem a felhők között van egy Isten, aki levegő, de tud beszélni.


1992. május 22.
- Ma már el vannak utazva a Nagyanyuék?
- Igen.
- Akkor már csak az Ibóéknál van remény.


1992. tavasz
(Utcán. Gyerek üvölt. én:)
- Te szoktál így üvölteni.
- Nem. én másképp szoktam.


1992. március 16.
- Nevetséges história az élet.


1992. május 10.
- Butaütést kapok!


1992. november 16.
(éjfél. Nálunk a nagyágyon:)
- én rossz vagyok s jó. én ilyen gyerekké lettem.


1993. március 7.
(A Kolumbusz előadását színpadon nézi végig. ölemben ül az egyik kontroll- hangszórón. A darab végén Izabella {Kriszta játszotta, csodálatosan} meghal. Titike a taps közben elsírja magát:)
- Olyan bús történet.


1993. március 15.
(Bejön hozzám egy papírlappal a kezében:)
- Fölolvashatom az én írtam című verset? én írtam és a címe is az.
(és a vers:)


BUTáT BUTáNAK
OKOST OKOSNAK
HüJéT HüJéNEK
GONOSZT GONOSZNAK


1993. június 21.
(Mondom neki, olyan a nyári ruhájában, amely kissé régimódi, mint egy kislány egy impresszionista képen. Majd fölemelem. ő a fejemre borítja a ruháját és azt mondja:
- Hölgy apával.


1994. május 7.
(Titi tegnapelőtt reggel, a lépcsőn - amikor az iskolába indultunk - arról kezdett beszélni - kb. idézem:)
- én tulajdonképpen nem értem, hogy mit is beszélek. Mi van a szavakban? A szavakon belül? Le tudom fordítani angolról magyarra, de se angolul, se magyarul nem értem. Az emberek értik? Senki se tudja, hogy mit beszél. Ha azt mondom: csönd, az már beszéd!


1994. november 28.
(Krisztát hiányolja, sír, odabújik hozzám:)
- Jaj, Apa, olyan jók vagytok! Te vagy a Hold varázslója, Anya a Nap tündérje! Ti vagytok a legjobb emberek!


1994. december 19.
Kiabáltam vele, haragszik. Odahoz két cédulát:


Nem szeretlek!
Titi
Te 1 sárkány vagy!
Titi


Nem tudsz jól úszni!
Rosszak a szövegeid!
Titi


(és így most nem tudom, varázsló vagyok-e, vagy sárkány.)


1