Amiről az alábbiakban szólok, 1997. november 28-án hallottam, a Kossuth Rádió reggeli hírműsorában. Ezt azért tartom fontosnak előrebocsájtani, mert most, amikor ezt a cikket írom, az általam idézendő szavak egy részét még nem láttam nyomtatásban. Ezért egyrészt nem tudom őket pontosan idézni, másrészt még most is remélem, hogy rosszul hallottam. Sajnos nagyon rossz lehet a hallásom, mert fél órányi különbséggel egymás után kétszer is hallottam ugyanazt.

állítólag körülbelül azt mondta a mi demokratikusan, relatív többséggel megválasztott miniszterelnökünk tegnap, a bányász szakszervezetek kongresszusán, hogy tarthatatlan, hogy a cigányok lakta falvak környékén növekedik a bűnözés.

én ugyan nem egészen értem, hogyan kerül a többségében cigányok által lakott falvak (mert azért én inkább így fogalmaznék) bármilyen problémája éppen a bányászkongresszusra, de talán így fél évvel a választások előtt már nem is ildomos a politikusokon számonkérni a tematikai tisztaságot. A csizmák most már mindenütt az asztalra kerülnek, és kész. Na jó. De mégis, mit közöl a miniszterelnök azzal, hogy az ilyen falvak környékén növekedik a bűnözés?

Szerintem azt közli, hogy a bűnözés növekedése összefüggésben áll egy falu etnikai összetételével.

Ebből persze még nem következik logikailag az, hogy az illető falut lakó cigányok bűnöznek. Még az is lehet, hogy arra gondolt a miniszterelnök, hogy a többségében cigányok lakta falvak lakóit többször lopják meg, mint más falvak lakóit. Mivel - legalábbis a rádió híradásának tanúsága szerint - a miniszterlenök nem fogalmazott világosan, még ezt a feltételezést is megkokáztathatom.

Ha azonban nem erre gondolt, akkor tulajdonképpen bűnözőnek nevezte mindazokat a cigányokat, akik olyan falvakban laknak, amelyekben a cigány lakosok vannak többségben. Az ilyesmit, azt hiszem, becsületsértésnek nevezik. Vagy annál is súlyosabb? Lehet, hogy ezt hívják gyűlöletkeltésnek?

Ezzel a gondolkodásmóddal, amelyben össze nem tartozó logikai szintek kerülnek egymás mellé, igen sok jópofa mondatot lehet generálni.

Nekem például ez jutott először eszembe: tarthatatlan, hogy a politikusok használta irodák környékén növekszik a korrupció.

Egy ehhez hasonló mondatért a miniszterelnök egyik elődje beperelt egy politológust.

Mert ugye ez megengedhetetlen általánosítás? Hiszen a politikusok nem egyformák. Az egyik korrupt, a másik nem. Ráadásul a korruptak között is van különbség. Az egyik esetleg az irodája környékén nem is korrupt, míg a másik az irodája környékén is az.

Az alábbiakat ugyanott, ugyanakkor (a bányászkongresszuson) mondta a miniszterelnök és mivel ezt már az újságban olvasom, nem remélhetem, hogy rosszul hallottam:

"A kormány sokat tesz a kisebbségek helyzetének javításáért, de figyelembe kell venni a társadalom többségének érdekeit is. A törvények a kisebbségekre is vonatkoznak."

Eltekintek attól a lehetőségtől, hogy az újságíró hallott rosszul.

Tetszik tudni, miniszterelnök úr, mit tetszik csinálni, amikor ilyen mondatokat tetszik mondani?

Engedelmével megmondom. Zsidózni tetszik, miniszterelnök úr.

Egészen pontosan: zsidózni, cigányozni, buzizni, értelmiségizni, pufajkásozni, továbbá szlovákozni, szerbezni, horvátozni, románozni, sőt, még németezni is. Tetszik ezen kívül bántani minden olyan társadalmi csoportot, amelyik önmagára mint a magyar társadalom nagy egészéhez képest kisebbségre tekint. Még egészen szűk politikai értelemben is legalább egy tucat társadalmi csoportot tetszik durván megsérteni - így a választások előtt fél évvel, a csizmával az asztalon.

A fentebb idézett két mondat ugyanis a logikai szintek összecsúsztatásának, a hamis általánosításoknak, a burkolt célzásoknak egész tárháza. Két kis nyelvi gyöngyszem.

Vegyük ezt a félmondatot: "... de figyelembe kell venni a társadalom többségének érdekeit is."

Milyen többségét? Ha a szövegösszefüggésből jól értem, akkor a nem cigány többségét. Köszönöm, miniszterelnök úr, nem kérek belőle. Ez a kis "de" ugyanis azt sejteti, hogy a kormány eddig csakis a kisebbségekkel foglalkozott. Ha a kisebbségekkel való foglalkozás azt eredményezi, amit magunk körül látunk, akkor velem, aki ugyan sok szempontból szintén kisebbségi, de az ön által vázolt összefüggésben most éppen többségi állampolgár vagyok, inkább ne tessék foglalkozni. Ne tessék kérem figyelembe venni az érdekeimet!

Mi az továbbá, hogy "kell figyelembe venni"? Mi ez a "kell"? Kinek kell? Hová tűnt a mondat alanya? Hirtelen megszólalt valamilyen nagy és általános igazság, olyan általános, hogy azt már nem is a mondat alanya, vagyis a relatív többséggel megválasztott miniszterelnök által vezetett kormány képviseli? Olyan általános, hogy már alany sem kell hozzá?

és a második mondat mit jelent? "A törvények a kisebbségekre is vonatkoznak."

Megmondom, miniszterelnök úr, ha nem tetszene elég jól érteni, amit mondani tetszett. Ennek a mondatnak vagy semmi értelme sincsen, mert hiszen a törvények mindenkire vonatkoznak és ennyiben, de csak ennyiben a kisebbségekre is, vagy az az értelme, azért tetszett a kisebbségeket külön kiemelni, hogy figyelmeztetni tessék minket: a kisebbségek nem tartják be a törvényeket.

Akkor van ugyanis értelme külön kiemelni őket.

A zsidókat, cigányokat, értelmiségieket, buzikat, pufajkásokat és a többieket.

Az első esetben, ha ugyanis nincsen a mondatnak értelme, jobb lenne, ha kevesebbet tetszene fölöslegesen beszélni.

A második esetben nagyon sok százezer, talán több millió magyar állampolgárt tetszett meggyanúsítani azzal, hogy nem tartja be a törvényt.

Ráadásul nem egyenként tetszett meggyanúsítani őket, ahhoz ugye sok idő kellett volna. így egyben sokkal gyorsabb, egyszerűbb.

és itt most megint két eset van.

Vagy általában tetszett a kisebbségekre gondolni, és akkor nagyon meggondolatlannak tetszik lenni. Hiszen valamilyen szempontból nagyon sokan tartozunk valamilyen kisebbséghez és nagy ostobaságra vall, ha ilyen sok millió embert egy relatív többséggel megválasztott miniszterelnök így választások előtt fél évvel ilyenformán sérteget.

Vagy nem tetszett minden kisebbségre gondolni - de akkor miért nem tetszik világosan megmondani, hogy kire?

Mivel a székesfehérvári gettóügyről tetszett beszélni, azt hiszem, a cigányokra tetszett a miniszterelnök úrnak gondolni.

Akkor viszont, miniszterelnök úr, etnikai viszályt tetszik kelteni itten.

A miniszterelnök úr nálam idősebb ember és nálam többször láthatta már, hová vezet az ilyesmi.

Az etnikai gyűlölködés a háromezer éves európai fejlődés egyik legnagyszerűbb eredményét gyalázza meg. Ez az eredmény az egyéniség tisztelete. Annak tudomásul vétele, hogy az egyes ember csak korlátozottan (és ma már egyre kevésbé) azonos a családdal, hordával, társadalmi csoporttal, nemzettel, amelybe beleszületik. A modern európai ember választja az identitását. Még akkor is, ha azt választja, hogy ott marad, ahová született. A magyarok például a szerbektől kapták Petőfit, a románoktól József Attilát és a zsidóktól Balázs Bélát. A magyar cigányság olyan nemzetközi hírű művészegyéniségeket adott ennek az országnak, mint az ön pártjának egy nemrég elhunyt képviselője, Péli Tamás. ők mind a magyarságot választották (Péli Tamás külföldi sikerei után jött haza). Ez a választott identitás az emberi szabadság záloga. Aki embereket etnikai hovatartozásuk alapján, tehát egy biológiai adottság alapján ítél meg, az talán az európai szabadságeszményben sem hisz. és ugye ön hisz benne, miniszterelnök úr? Igen? De akkor mit szólna most Péli Tamás, ha még élne?

A miniszterelnök úr bizonyára jóindulatú ember és nyilván nem akart senkit sem bántani. A cigányokat sem. én csak arra szeretném figyelmeztetni, miniszterelnök úr, amit a Tao Te King úgy fogalmaz meg, hogy a tízezer mérföldes út is az első lépésnél kezdődik.

és ez minden irányban érvényes.