| |
|
|
Vajdaság-ügy
Mivel még nem írtam erre a listára,ezért elõször is illemtudó leszek, és szépen bemutatkozok, ahogy egy magyar emberhez illik...
Mészáros Gábornak hívnak, és Zentán lakom Vajdaságban.
Már egy ideje figyelemmel kísérem a listán folyó vitákat, veszekedéseket stb... amik néha bizony elfajulnak személyes sértegetésekbe is.Mindeddig nem akartam hozzászólni a történésekhez,de mikor megláttam,hogy a saját szûkebb környezetem is terítékre került úgy gondoltam ideje egy levéllel nekem is hozzájárulnom a fórum életéhez.
Elõször is megpróbálom objektívan nézni a dolgokat, és félreteszem a saját gondolataimat. Napjainkban nagyon nehéz helyzetet él meg a vajdasági magyarság. A gazdasági helyzet szörnyû, sokan már az utolsó tartalék garasukat is felélték a hosszú háború alatt, vannak olyanok is akik már hónapok óta nem kaptak fizetést, és amikor kapnak,akkor is csak 313 dinárt, azaz kb. 2000 forintot. A külvilágtól szinte teljesen el vagyunk zárva, mert az országok többségébe vízum kell(pl. én sem mehetek csak úgy el és látogathatom meg a felvidéki ismerõseimet, pedig szívesen megtenném), ahova pedig nem onnan a saját államunk rekeszt ki bennünket a határátlépési illeték bevezetésével és emelésével.
Nem mindenki engedheti meg magának azt sem,hogy akár csak Szegedre is elutazhasson, vagy esetleg megnézze az ópusztaszeri nemzeti parkot, aminek a megtekintése esetleg nagyban hozzájárulna a nemzeti érzés megõrzéséhez. Mindemellett mégcsak a láthatáron sincs egyetlen olyan erõvel bíró szervezet vagy politikai párt,amely a vajdasági magyarokat összefogná. Ahány magyar párt van Vajdaságban annyi felé megy, sõt még a pártokon belül is szakadások vannak. De hát sajnos az utóbbi idõben ez a "jó magyar szokás". Pedig hajdan nem ilyenek voltunk,amikor lóháton és nyilakkal törtünk be a Vereckei hágón.Ilyen körülmények között nem is csodálkozok rajta,hogy egyes emberek már szinte teljesen elvesztették a magyar nemzetbe vetett hitüket, sõt merem állítani, hogy a HK-i magyarok közül sokan vannak akik nem is ismerik kellõképpen a magyar történelmet, ugyanis pl. nálunk az általános iskolás tankönyveknek a háromnegyede a délszlávok cselekedeteivel van tele, míg a kiemelkedõ magyar személyiségek közül Hunyadi Mátyás van csak megemlítve,õ is csak kb. 2 oldalon keresztül.
Tárgyilagosan nézve a dolgokat továbbra is, azt is meg lehet állapítani,hogy Vajdaság visszacsatolása és az esetleges népszavazás, meg a NATO-védelem, meg a revízió jelen pillanatban csak egy álom ami miatt rengeteg szócséplés,veszekedés és sértegetés folyik a listán.
De mivel az éremnek is és ennek is két oldala van, ezért most már kénytelen vagyok a dolgokat szubjektív szempontból nézni, és bizony be kell valljuk, hogy ezek mind szép álmok.
Az viszont egy másik, szomorú dolog, hogy egyesekben ez az álom valamilyen okból kifolyólag nem él, mint ahogy a nemzeti érzés sem.
Viszont akárhogyis, akármennyire szép dolgok ezek, nem éri meg miattuk egy magyarral összeveszni, és sértegetni. Mert hát az egész arról szól, hogy magyarok vagyunk,fogjunk össze.
Hát így nem fogunk!!! ha még mi is egymást marjuk,mint a kutyák, akkor bizony könnyû préda leszünk a Nyugat, a rácok, vagy az oláhok számára.
Sértés helyett talán okosabb lenne, ha az akinek több esze van a veszekedõ felek közül kezet nyújtana a másiknak és azt mondaná, hogy magyar testvér ne veszekedjünk, hisz te is magyar vagy meg én is.Viszont ameddig a Revízió eszméje és a nemzeti öntudat él bennünk,mégha egyenlõre csak álomként is addig nincs még semmi veszve.
A MIÉP-esek pedig tényleg csak szájhõsök. De ezt ne értse senki félre, nem negatív értelemben kell venni, hanem azért szájhõsök, mert egyenlõre nincs módukban mást tenni.A magyar honvédség romokban áll,annyi felszerelése sincs, hogy egy kisebb terrorista csoportot feltartóztasson, a bõrfotelekben antimagyar hazaáruló banda üldögél, akik ráadásul még a médiára is ráteszik a kezüket és mossák az agyát minden magyarnak tekintet nélkül arra,hogy mely országban él,mert vajon melyik adást nézik Vajdaságban vagy Kárpátalján.
Biztos,hogy nem az RTS1-es(jugoszláv tévéadó) híradóját. De hát ezen mi, vajdaságiak nem segíthetünk,ezt a harcot a magyarországiaknak kell megvívniuk.Az biztos, hogy ha Mo.-n szavazati jogom lenne én lennék az elsõ aki Csurkára szavaz.A többi jelölt nevét el se olvasnám.Úgy látom viszont, hogy egyre többen állnak a MIÉP elvei mellé és talán majd egyszer eljön az a nap, amikor minden magát magyarnak valló ember összefog, és együtt megteremtjük azt a Magyarországot, ahol minden magyar számára lesz hely, és pl. az állampolgársági kérelem elbírálásánál nem az lesz az elsõdleges szempont, hogy kinek mennyi pénze van és mennyit tud a kérelem mellé rakni, hanem az, hogy magyarnak vallja-e magát.
Akkor talán majd én is hamarabb megkapom az állampolgárságot, mint a bevándorló kínaiak.
Száz szónak is egy a vége: Igaza volt a Csurkának, amikor azt mondta június 4-én, hogy "Elõször a belsõ problémákat kell megoldani, aztán lehet csak kifelé tekinteni." Addig viszont még sok ólom lefolyik a Tiszán és mi itt a Délvidéken,Erdélyben,Kárpátalján és Felvidéken csak reménykedni tudunk.Ezért oltsátok bele minél több emberbe a nemzeti öntudatot és azt, hogy ez még a pénznél is fontosabb.Reméljük, hogy mire a magyar nemzet feleszmél már nem lesz késõ.
Végezetül még egy rövid történetet hadd meséljek el: Június 4-én "véletlenül" Zebegényben és Budapesten a Hõsök terén jártunk (azért utaztunk egész éjszaka, hogy földet vigyünk az emlékmûre), és a Nagygyûlésen összeismerkedtünk néhány az átlagosnál rövidebb hajú fiatallal :-).Elkezdtünk beszélgetni , és amikor elmondtuk, hogy honnan érkeztünk, akkor a "hülye jugó" jelzõ helyett a "Gyere magyar testvér, öleljük meg egymást!" mondattal üdvözöltek.
Ezzel csak azt akarom elmondani, hogy vannak még igaz magyarok Magyarországon (remélem egyre többen) és attól, hogy a hatalmon lévõ bitang beszari bandából valaki kiábrándul nem kell ezt rögtön általánosítani az összes magyarra.
De hát arról nem mi tehetünk, hogy a tévében csak a Torgyán kétszínû pofáját mutogatják és folyton arról beszélnek,hogy milyen jó volna az EU meg a NATO meg stb... és az igazán magyar ügyekrõl szinte szó sem esik.
Remélem akadt olyan ember, akinek volt türelme végigolvasni, ezt a túl hosszúra sikerült agyszüleményt, és közben még nem unta el az életét, sõt még csak a magyarságtudatát sem vesztette el.
Ha van ilyen,akkor azt baráti üdvözlettel üdvözlöm.
Gábor
| |||||||||