A Szent István-i örökségrol, a közélet hangnemérol és a jogharmonizációról
Magyarország érett az uniós csatlakozásra
A politikai intézményrendszer muködése alapján Magyarország stabil polgári demokráciának tekintheto. Nálunk nem buktak meg kormányok, nem voltak elorehozott választások, a kormány, a parlament, az állami
intézmények az alkotmányos keretek között muködtek és muködnek – értékelte a demokratikus átalakulás tíz évét a Magyar Nemzetnek az állami ünnep alkalmából adott interjújában Áder János, az Országgyulés elnöke.
Áder János szerint az Európai Unióhoz történo csatlakozáshoz szükséges jogharmonizációt nagyrészt már elvégezte a parlament, ebben a kérdésben töretlen a pártok konszenzusa. Indokoltnak nevezte a magyar külpolitikának a csatlakozást határozottan sürgeto álláspontját, mert az uniós normák átvétele jelentos terheket rótt a gazdaságra. A házelnök nemzetközi összehasonlításban sem tartja durvának a közéleti viták hangnemét, s arra is lát esélyt, hogy még ebben a ciklusban döntés szülessék a parlament létszámának csökkentésérol és a kisebbségek országgyulési képviseletének biztosításáról.
– Az idei augusztus 20. különleges ünnep, hiszen a millennium évében járunk. Személyes véleménye szerint mi az, amit igazán megünnepelhet a nemzet, különös tekintettel arra, hogy az államalapítás és a kereszténység felvételének ezeréves évfordulója egybeesik a demokratikus átalakulás elso tízéves szakaszának lezárásával?
– Ezer esztendeje Szent István felismerte, milyen utat kell kijelölni a magyarságnak ahhoz, hogy Európa közepén megmaradjon – gondolok itt a kereszténység felvételére és a korszeru államszervezet kiépítésére –, s ezzel bebizonyította, hogy képes államférfiként távlatokban gondolkodni a nemzet jövojérol. Nem csupán az elotte álló néhány évre koncentrált, hanem a magyarság adottságait figyelembe véve meghozta azt a döntést, amely elkerülhetetlen volt a nemzet megmaradásához. Mindenki fel tudja sorolni, hogy az elmúlt ezer évben milyen megpróbáltatások érték az országot, ezek ismeretében rajzolódik ki, hogy Szent István milyen eros alapokra építette a folyamatosan megújulásra képes magyar államot. Elso királyunk döntése 1990-ben különleges tanulságul szolgált azok számára, akik új úton keresték az ország jövojét. Akkor már nyilvánvalóvá vált, hogy az 1947-ben Magyarország számára kijelölt irány nem az európai fejlodés útja, hanem zsákutca. Elég ha arra emlékeztetek, hogy 1945-ben Ausztria és Magyarország fejlettségi szintje között nem volt lényeges különbség, míg 1990-ben már óriási szakadék tátongott a két ország között. Tíz éve ismét válaszút elé került az ország, s az akkori döntés súlyát, jelentoségét jól jellemzi, hogy nem minden kelet-közép-európai államnak sikerült megtalálnia a megfelelo megoldást. Az akkori kiindulópont az egységesülo Európához történo minél elobbi csatlakozás, az Európai Unióhoz való felzárkózás volt.
– Mennyiben bizonyult sikeresnek ez a törekvés?
– Már akkor nyilvánvaló volt, hogy az integrációnak nagyon sok más szempontot alá kell rendelnünk. Elsosorban olyan törvényalkotási munkára volt szükség, amely lehetové teszi, hogy az Európai Unió befogadhassa Magyarországot. A jogharmonizáció lényegében 1990-ben megindult, s ez a munka azóta – kormányoktól függetlenül – folyamatosan zajlik. Az Országgyulés lendülete ebbol a szempontból töretlennek bizonyult, ennek is köszönheto, hogy mára a feladat nagyobb részét elvégeztük. A polgári koalíció azt vállalta, hogy 2002 végére befejezi a jogharmonizációt, ezt a határidot tartani tudjuk. Ez azért is fontos, mert vannak olyan célkituzések, amelyek végrehajtása kapcsán az elmúlt tíz évben nem bomlott fel a nemzeti konszenzus. Ilyen volt Magyarország „átvezetése” a Varsói Szerzodésbol a NATO-ba. Hamar világossá vált, hogy az ország biztonságát csak a legnagyobb szövetségi rendszerhez való csatlakozás garantálhatja. A NATO-csatlakozás után nyugodt szívvel elmondhatjuk, hogy Magyarország mára katonai, biztonságpolitikai szempontból olyan helyzetbe került, amilyenben sohasem volt az elmúlt évtizedekben, évszázadokban. A koszovói válság megmutatta, hogy a szövetséghez tartozás szilárd biztonsági garanciát jelent az országnak. A NATO-tagság gazdaságpolitikai szempontból is kedvezo, hiszen a nyugati toke elsosorban az olyan országokat részesíti elonyben, amelyek mind bel-, mind külpolitikai szempontból biztonságosnak mondhatók. A politikai intézményrendszer muködése alapján Magyarország mindenképpen a térség stabil polgári demokráciájának tekintheto. Nálunk nem buktak meg kormányok, nem voltak elorehozott választások, a kormány, a parlament és más állami intézmények az alkotmányos keretek között muködtek és muködnek.
– Az ország gazdasági felzárkóztatása a külso és belso biztonság garantálásánál, a demokratikus intézményrendszer kiegyensúlyozott muködtetésénél nehezebb feladatnak bizonyult.
– A tíz éve meghatározott célkituzések közül ennek megvalósítása valóban rögösebb utakon halad. Abban, hogy az országnak minél hamarabb ki kell jutnia a gazdasági válságból, s el kell érnie az Európai Unió átlagos fejlettségi szintjét, nem volt vita a pártok között. Abban már annál inkább, hogy milyen módon, milyen módszerek alkalmazásával lehet ezt elérni. Ez a gazdaságpolitikai vita az 1998-as választások idején is megjelent. Az ország felemelkedésével kapcsolatban más gazdaságpolitikai nézeteket vallott és vall azóta is az MSZP és a Fidesz. Bár az utóbbi két év eredményeit nem lehet kiszakítani a megelozo idoszak folyamataiból, ma már kimondható, hogy komoly eredményeket valósított meg az a koncepció, amelyet 1998-ban a jelenlegi kormány programjának elfogadásával az Országgyulés hagyott jóvá. Az infláció két év alatt közel a felére mérséklodött, a munkanélküliség alacsonyabbá vált az EU-átlagnál, a GDP növekedése a hitetlenkedések ellenére mégiscsak közel jár a 7 százalékhoz, s a reáljövedelmek növekedését egyre szélesebb társadalmi csoportok érzékelik. Ezek mind reménykelto adatok. Természetesen ezek az eredmények nem adhatnak alapot a túlzott elégedettségre, elbizakodottságra, a kormányra és a parlamentre a következo években is számos feladat vár ezen a területen.
– Visszatérve a jogharmonizációra: a magyar jogrendszer valóban érett már az Európai Unióhoz való csatlakozásra?
– A jogharmonizáció lényege az, hogy az Európai Unió meghatároz bizonyos normákat, amelyeknek a tagjelölt országoknak meg kell felelniük. Minden jogszabály módosítása elott megvizsgáljuk a jogharmozáció szempontjait, így az uniós elvárások jórészt már be is épültek a magyar jogrendszerbe. Ennek a folyamatnak ugyanakkor nem csupán jogtechnikai következményei vannak, hanem jelentos költségvetési többletkiadásokkal is jár. Ha megváltoztatunk például egy környezetvédelmi eloírást, akkor annak betartása súlyos milliárdokat követel a gazdálkodó szervezetek vagy az állami intézmények részérol. Ezért is szorgalmazzuk a mielobbi csatlakozást, hiszen csak EU-tagként látjuk majd annak a folyamatnak az elonyeit, amely eddig komoly terheket rótt a költségvetésre, a magyar gazdaságra. Értheto tehát a magyar külpolitika türelmetlensége, határozott szándéka, amely arra irányul, hogy 2003. január elsején az ország az Európai Unió teljes jogú tagjává váljék. Úgy ítéljük meg, hogy Magyarország felkészült a csatlakozásra, mindenképpen felkészültebb, mint Görögország, Portugália vagy Spanyolország volt felvétele idopontjában.
– Említette, hogy a jogharmonizáció kérdésében nemzeti konszenzus tapasztalható. Ugyanakkor néhány hónapja a kormányoldal és az ellenzék politikai vitájának esett áldozatul a médiatörvény jogharmonizációval összefüggo, kétharmados parlamenti többséget igénylo módosítása. Számít-e a közeljövoben hasonló kudarcokra, vagy itt csupán egy egyedi esetrol van szó?
– Mindenképpen kivételes, egyedi esetnek tartom a történteket. A módosítás valóban áldozatául esett egy aktuálpolitikai vitának, amely a médiakuratóriumok muködésérol szólt. Azóta pontott tett az ügy végére a Legfelsobb Bíróság, amikor kimondta: mind a Magyar Rádió, mind a Duna Televízió esetében törvényesen muködik a négyfos kuratóriumi elnökség. Ennek következtében nem lesz indoka az ellenzéknek arra, hogy – amikor a parlament elé kerül – ismét meghiúsítsa a törvénymódosítás elfogadását. Nem tudok más esetrol, amikor kudarcot vallott volna egy jogharmonizációs elképzelés, ilyesmire a jövoben sem számítok.
– Tavaly decemberben készítettünk önnel egy interjút a Napi Magyarországnak, ahol úgy fogalmazott: azzal is elégedett lenne, ha nyáron egyszeru többséggel választana köztársasági elnököt a parlament. Ez azóta megtörtént, ám Mádl Ferenc jelölésének bejelentése után úgy látszott, már az elso szavazási fordulóban sikerül kétharmados többséggel új államfot választani. Nem érez egy kis csalódást, hogy végül mégis a harmadik fordulóra maradt a döntés?
– Az eredménnyel természetesen elégedett vagyok, hiszen boven a törvényi határidon belül, a jogszabályoknak megfeleloen, zökkenomentesen, különösebb konfliktusok nélkül választotta meg a parlament az új köztársági elnököt. Azt ugyanakkor illetlenségnek tartom, hogy nem minden frakció támogatta olyan mértékben Mádl Ferencet, mint amire az elozetes fogadkozások alapján számítani lehetett. A csalódás – ha egyáltalán errol lehet beszélni – abból eredhet, hogy a választást megelozo hetekben mind az MSZP, mind az SZDSZ úgy nyilatkozott, hogy képviseloinek többsége igennel szavaz a jelöltre, akit egyedül a MIÉP utasított el. A koalíciós frakciók egyöntetuen támogatták Mádl Ferencet, a szavazáskor a részvételi arány rendkívül magas volt, ez is annak az esélyét növelte, hogy már az elso forduló sikeres lehet. Miután a szavazás titkos volt, megindult a felelosség áthárítása, a találgatás arról, hogy honnan érkezhettek az elutasító voksok. Ma is fenntartom azt az akkori nyilatkozatomat, hogy Kovács László, az MSZP elnöke matematikai és politikai képtelenséget állít, amikor kijelenti: a koalíciós képviseloktol érkezett a legtöbb nem szavazat. Ha igaza lenne Kovács Lászlónak – azaz az MSZP-frakció legalább kétharmados arányban támogatta volna Mádl Ferenc megválasztását –, akkor az azt jelentené, hogy sem az FKGP, sem az SZDSZ egyetlen képviseloje sem voksolt igennel. Ez azonban képtelenség. Éppen ezért tisztességesebb lett volna az elnökválasztás elott úgy nyilatkozni, hogy az ellenzék – bár nem állít ellenjelöltet – csak részben tudja támogatni Mádl Ferenc megválasztását. Ezzel világossá válik, hogy nem garantálható a siker az elso szavazási fordulóban, ugyanakkor az ellenzék nem keltett volna felfokozott várakozást a választás elott. Én nem tartozom azok közé, akiket meglepett ez az eredmény. Szerencsére az új államfo bemutatkozása igen jól sikerült, hiszen Mádl Ferenc pillanatok alatt a népszeruségi lista elejére került, s elso nyilatkozatai külföldön és belföldön egyaránt elismerést váltottak ki. Az o elnökké választása – tudományos múltja, európai elkötelezettsége, korábbi közéleti szerepvállalása ismeretében – bizonyosan javítja Magyarország nemzetközi megítélését.
– Göncz Árpád távozó és Mádl Ferenc hivatalba lépo köztársasági elnök a beiktatási ünnepségen egyaránt arról beszélt, hogy nyugodtabb közéletre, a politikai életben kulturáltabb hangvételu vitákra lenne szükség. Felfogható ez a jelenlegi állapotok kritikájaként?
– Nem éreztem súlyos kritikát az idézett kijelentésekben, melyek inkább a pártok felett álló államfoi szerepfelfogást tükrözik. Az alkotmányból is következik, hogy a köztársasági elnök integráló személyiség, akinek ezt a szerepet a pártoktól egyforma távolságra állva kell betöltenie. Az államfoi szerep definícióját, politikai credóját hallottam ki Göncz Árpád és Mádl Ferenc szavaiból.
Szerintem egyébként a politikai viták Magyarországon semmivel sem hevesebbek és élesebbek most, mint voltak 1990-ben vagy 1994 és 1998 között. Sot a magyar politikai közéletet, a parlamenti csatározásokat sokkal mérsékeltebb hangnem jellemzi, mint számos nyugat-európai országban. Volt alkalmam a brit parlament alsóházában részt venni az azonnali kérdések óráján, ahol az ellenzék igen kemény támadásokat intézett Tony Blair miniszterelnök ellen.
– Magyarországon az ellenzék és a sajtó egy része ugyanakkor éppen a parlament ellenorzo szerepének korlátozásával vádolja a jelenlegi koalíciót, elsosorban a háromhetes munkarend bevezetése miatt.
– Valóban sokan mondják ezt, de ettol még nem lesz igaz az állítás. A parlament ellenorzo szerepét nem csupán a plenáris üléseken, hanem a bizottságokban is gyakorolhatja. A bizottságokban ráadásul sokkal alaposabb és részletesebb vitát lehet folytatni, hiszen ott idokorlátok sincsenek. A jelentések, beszámolók megtárgyalása tekintetében az elozo parlament jelentos hátralékot halmozott fel, amit mi javarészt ledolgoztunk. Ez szintén része a kormány ellenorzésének, hiszen kormányzati intézmények éves beszámolóinak értékelésérol tárgyal igen részletesen a Ház. Korábban arra sem volt példa, hogy az Országgyulés egy egész napot szánjon az ombudsmanok jelentésének megvitatására. A plenáris üléseken pedig továbbra is az ellenzék rendelkezésére állnak a kormányzat napi munkájának ellenorzésére szolgáló eszközök, a napirend elotti felszólalások, az azonnali kérdések és az interpellációk. Nem hiszem, hogy bárki is tudna olyan példát mondani, amikor valamelyik frakció nem tudta az általa fontosnak tartott kérdést idoben feltenni a kormány képviselojének.
– Az elmondottakból levonhatjuk azt a következtetést, hogy 2002-ig bizonyosan marad a jelenlegi, háromhetes munkarend?
– Ez a parlament döntésétol függ. Az én szándékaim világosak: nem látom indokát annak, hogy a jelenlegi munkarenden változtassunk. Az Országgyulés minden ülésszak elején dönt ebben a kérdésben, így lesz ez szeptemberben is.
– Van néhány olyan ügy, amely régóta foglalkoztatja ugyan a pártokat, a döntés mégis késik. A jelenleg 386 fos parlament létszámának csökkentésével például szinte mindenki egyetért – ez a célkituzés a Fidesz programjában is szerepel –, ám nem jön létre a változtatáshoz szükséges konszenzus. Ugyanez a helyzet a kisebbségek országgyulési képviseletével. Lát még esélyt arra, hogy ezekben az alkotmányt is érinto kérdésekben ebben a ciklusban döntés szülessék?
– Abban a kérdésben egyetértés van, hogy csökkenteni kell a parlament létszámát. Ha csak ennyin múlna a döntés, akkor az már régen megszületett volna. Itt azonban nem egy elvi szinten meghozott döntésrol, hanem a választójogi rendszert érinto változtatásról van szó, s a pártokban van egyfajta félelem, hogy a módosítás esetleg kedvezotlenül érinti oket. Ennek ellenére nem látom teljesen reménytelennek a helyzetet. Ha szeptemberben ismét nekirugaszkodnak a pártok a kérdés rendezésének, reális annak a lehetosége, hogy 2001 nyaráig, azaz egy évvel a következo választások elott döntsön ebben a kérdésben a parlament. Olyan kompromiszszum is elképzelheto, hogy az új szabályok csak 2006-ban lépnek életbe. A kisebbségi képviselet kapcsán gyakorlatilag már csak egy vitás kérdés maradt: hány szavazatot adjanak a választók. Az MSZP azzal a szokatlan javaslattal állt elo, hogy az egyéni jelölt mellett pártlistára és kisebbségi listára is lehessen szavazni. A koalíció ezzel szemben a kétszavazatos rendszer híve, amelyben választani kell a párt- és a nemzetiségi lista között. Szeptemberben ismét arra biztatom a pártokat, hogy rugaszkodjanak neki e fontos kérdések megoldásának.
– Szintén régóta húzódó ügy az új alkotmány elfogadása, többen szerették volna, ha a millennium alkalmából e kérdés végére is pont kerül.
– Az új alkotmány tekintetében pesszimistább vagyok, ebben a ciklusban valószínuleg már nincs lehetoség egy új alaptörvény megalkotására. Még mindig van néhány olyan kérdés, amelyben nem közeledett a pártok álláspontja, igaz, az utóbbi két évben nem is folyt intenzív elokészíto munka. Ugyanakkor azt is le kell szögezni, hogy a jelenlegi alkotmány – bár kisebb korrekciókra szorul – összességében biztosítja a demokratikus intézményrendszer stabil, kiegyensúlyozott muködését. Nem lenne haszontalan, ha szeptemberben hatpárti egyeztetések kezdodnének az alkotmányozásról. Terveim között szerepelnek olyan informális egyeztetések a frakcióvezetokkel, amelyekbol kiderülhet, hogy van-e értelme ilyen megbeszéléseket kezdeményezni.
– Úgy tudjuk, hogy rövidesen megbeszélést tartanak a világ parlamentjeinek elnökei, s a találkozón ön is részt vesz. A több évszázados hagyományokat tekintve a magyar parlament kiállja a nemzetközi összehasonlítás próbáját, ezt bizonyította az angol lordkancellár nemrégiben tett budapesti látogatása is. A parlamentek közötti kapcsolatokból mennyit profitálhat az ország?
– Augusztus végén, szeptember elején New Yorkban találkoznak a parlamenti elnökök az ENSZ keretében, az Interparlamentáris Unió szervezésében. Azt a kérdést vitatjuk meg, hogy a globalizálódó világban mi lehet a nemzeti parlamentek szerepe. A tanácskozás a kétoldalú találkozókra is jó alkalmat teremt. A magyar parlament és a képviselok az elmúlt tíz évben jól vizsgáztak a nemzetközi fórumokon. Nagyon intenzív a részvételünk a különféle nemzetközi intézmények munkájában, szerénytelenség nélkül mondhatjuk, hogy a kelet-közép-európai térségben a magyar parlament volt a legaktívabb ezen a téren. Talán ez is szerepet játszott abban, hogy Magyarország számos rangos nemzetközi fórumnak adott otthont az elmúlt években. Mindez olyan kapcsolati tokét jelent, amelyre építhet a magyar diplomácia, s amely – ha jól sáfárkodunk vele – komoly gazdasági elonyökkel is jár.
(Magyar Nemzet)
| |
