HUNSOR~ Csának interjú: Jugoszlávia addig lesz, amíg a világ akarja

Csának interjú: Jugoszlávia addig lesz, amíg a világ akarja

2000. július 28.

A vajdasági autonómiapárti politikusok közül az egyik legismertebb kétségkívül Nenad Csanak, a Vajdasági Szociáldemokrata Liga elnöke. A jó humorú zenész-politikus egyik legfőbb jellemvonása, hogy szinte verhetetlen a párbeszédben, bár az utóbbi két hónapban ezt nem tudta gyakorolni, ugyanis egy komoly motorkerékpár-baleset miatt hetekig kórházi kezelésre szorult, jelenleg pedig házi ápoláson van. A Magyar Nemzetnek is telefonon nyilatkozott, mindenekelőtt arról, hogy mi a véleménye a jugoszláv alkotmány nagy hirtelen történt módosításáról.

– Lényegében nincs különösebb kommentárom, az a véleményem, hogy folytatódik az állam leépítése, amely az 1989-ben elfogadott szerbiai alkotmánnyal kezdődött (akkor szüntették meg a tartományok érdemi autonómiáját – a szerk. megjegyzése), majd az 1992-ben elfogadott és most módosított alkotmánnyal folytatódott.

– Jogosan merül fel ennek nyomán a kérdés, hogy van-e jövője a jugoszláv föderációnak.

– A jugoszláv föderáció már régóta nem létezik, ez egy hamisítványa az államközösségnek, amely addig fog tartani, amíg ezt a nemzetközi közösség akarja. Jugoszlávia jövője már régóta nem Szerbia és Montenegró kezében van, ha a nemzetközi közösség úgy ítéli meg, hogy Montenegró kiválhat, akkor ez meg is fog történni. Montenegró tizennyolcszor kisebb, mint Szerbia, ha magára marad, akkor Szerbia nagyon könnyen az erőszakos megoldáshoz folyamodhat.

– Minden jel szerint csak napok kérdése, hogy a jugoszláv képviselőház elfogadja a sokat emlegetett terroristaellenes törvényt.

– Ez sem jelent semmi újdonságot, a másként gondolkodók, az ellenzékiek most is harmad- és negyedrangú polgárai a társadalomnak. A rendőrség, a bíróságok most is a hatalmat szolgálják, például a megelőző letartóztatásokkal. Ha a törvény megszületik, az csak szentesíteni fogja a most is fennálló helyzetet.

– Sok jel arra utal, hogy a jelenlegi szerbiai ellenzék nem tud megfelelő választ adni ezekre a kihívásokra, és erőtlenségét jelzi, hogy már hetek óta sikertelenül egyeztet a közös választási listáról...

– Sokakkal ellentétben én lehetségesnek tartom, hogy az ellenzéki pártok megegyezzenek az egységes választási fellépésről. A konszenzus kialakítását leginkább az hátráltatja, hogy senki sem ismeri a választási feltételeket, ugyanis abban az országban, ahol az alkotmányt egy nap alatt módosítani lehet, a választási feltételek átszabásához egy perc is elegendő. Ez a bizonytalanság okozza azt, hogy a szerbiai ellenzék esetlennek, otrombának tűnik.

– Nem felhőtlen a vajdasági pártok közötti viszony sem, elsősorban az ön pártja és Dragan Veszelinaz Vajdaság-koalíciója között mutatkoznak ellentétek.

– Nekem ezzel szemben az a véleményem, hogy sohasem volt jobb az együttműködés a vajdasági pártok között, az összhangot csak a rendőrség által létrehozott politikai szervezetek rontják, de még ennek ellenére is úgy vélem, hogy a Vajdaságban a legszervezettebbek a pártok, és a leggyorsabban tudnak majd megegyezni, ha ismertek lesznek a választási feltételek.

– A Vajdasági Szociál-demokrata Liga darázsfészekbe nyúlt, amikor köztársaság státust követelt a Vajdaságnak. Mi az oka, hogy erről a követelésről az utóbbi hónapokban önök is keveset beszélnek?

– A válasz egyszerű, januárban a szerbiai ellenzéki pártok – köztük mi is – abban állapodtak meg, hogy a rendszerváltást tekintik elsőrangú fontosságúnak, és háttérbe szorítják azokat a követeléseiket, amelyek esetleg megosztást okozhatnak. Ez azonban korántsem jelenti, hogy lemondtunk volna követeléseinkről, amit az is bizonyít, hogy tavasszal tematikus értekezletet tartottunk erről. Milosevics távozása után azonban majd nem lehet megkerülni ezt a kérdést. A Vajdasági Szociáldemokrata Liga a jugoszláv föderáció átszervezését javasolja, úgy, hogy a hat föderális egység egyike a Vajdaság legyen. Ha ezt a követelést a többséggel nem sikerül elfogadtatni, akkor a Vajdaságban élőknek népszavazással kell dönteniük jövőjükről.

– Mi a véleménye a vajdasági magyarság autonómiaköveteléséről?

– Úgy gondolom, hogy meg tudunk állapodni mindarról, amit a Vajdasági Magyar Szövetség követel. A liga már 1992-ben megfogalmazta a kisebbségi minimális jogokra vonatkozó elképzelését, amely ugyancsak tartalmazza a kétkamarás vajdasági parlament ötletét és a vajdasági kisebbségek által használt öt nyelv egyenrangú használatát a szerb nyelvvel, mégpedig az egész Vajdaságban, nemcsak ott, ahol egy adott kisebbség él.

– Köztudott, hogy nem tartozik az etnikai autonómia pártfogói közé… – Az egykori Jugoszláv Köztársaságok példáján láthattuk, hogy hova vezetett a nemzeti alapon való csoportosulás, az egy-egy etnikum számával kapcsolatos licitálás, a történelmi elvekre való hivatkozás. Szilárd meggyőződésem, hogy nemzeti alapon nem lehet önkormányzatot szervezni.

– Engedje meg a megjegyzést, hogy sem a horvátországi, sem a boszniai szerbek nem autonómiát követeltek.

– Nem, egyáltalán nem autonómiát, hanem az anyaországhoz való csatlakozást akarták, aminek az lett a vége, hogy a többségük kénytelen volt távozni szülőföldjéről. Ennek nem szabad megtörténnie a Vajdaságban. Nekünk, itt élőknek nem más országban, hanem másmilyen Szerbiában kell élnünk.

– De képes-e megvalósítani a mostani ellenzék ezt a másmilyen Szerbiát? Vannak vélekedések, hogy az ellenzék túlságosan is

a Nyugatra támaszkodik. Osztja-e ezt a véleményt, és mennyire elégedett a nemzetközi közösség viszonyulásával?

– 1999 márciusáig (a Koszovóról szóló sikertelen tárgyalások befejezéséig – a szerk. megjegyzése) a nemzetközi közösség közvetlenül együttműködött Szlobodan Miloseviccsel, az ellenzékkel pedig csak olyan mértékben, amilyen mértékben erre szükség volt a Milosevicsre gyakorolt nyomás érdekében. Azóta ez a helyzet gyökeresen megváltozott, de nem lehet egyik napról a másikra pótolni az elveszett kilenc évet.

Vissza a HUNSOR honlapjára !