A Curly Coated Retriever
A curly coated valószínűleg a
legrégibb retriever, ennek ellenére manapság a
ritka fajtákhoz tartozik. Története a
19. század elején kezdődik Angliában.
Visszamenőleg már nem lehet pontosan
megállapítani, hogy milyen fajták
játszottak közre kialakulásában, de az biztos,
hogy a tenyészcél egy, különösen
a vízi munkára alkalmas vadászkutya megteremtése
volt. Minden bizonnyal a
víz- és apportkedvelő Water Dog és a hasonló
tulajdonságokkal rendelkező igen
kitartó St. John's kutya volt a kiindulási alap.
Egyébként mindkét fajta a legtöbb
retriever kialakulásában jelentős szerepet
játszott. A curly a Water Dog-tól
örökölte jellegzetes göndör szörű bundáját
is. Valószínűleg szettereket és
pointereket is felhasználtak, illetve az uszkár és
az ír vízispániel is hathatott
curly fejlődésére. Régi angol festmények
tanúsága szerint a fajta napjainkig
alig változott. A korabeli curlyk csupán valamivel
kisebbek voltak, mint a mai
példányok. Mint minden retriever, a curly coated is az FCI
nyolcas csoportjához,
a retrieverek, kajtató és vízi kutyákhoz tartozik. Nagy, mély
benyomást keltő kutya.
Angliában nagy közkedveltségnek örvendett, sőt, egy időben
a legnépszerűbb
retriever volt. A fajtát 1854-ben ismerte el az Angol Kennel Club,
kiállításokon
pedig 1860-ban lehetett először curlyket látni, mégpedig
Birminghamben.
Akkoriban az ismert tenyésztőkhöz tartozott például Mr. Gorse,
szerfelett
eredményes Jet és Jet II. nevű kutyájával. A múlt század hetvenes és
nyolcvanas
éveiben Mr Darbey "Tiverton" kennele alakította a fajtát.
Angliában 1899-ben
alapították meg a Curly Retriever Club-ot. A curly-t először az
elegáns flat-coated
retriever váltotta fel a népszerűségi listák élén, az egyre
gyakoribb
hajtóvadászatoknak és a Field Trialoknak köszönhetően, amelyekre a
curly
nem volt olyan alkalmas. Később megelőzte őt a labrador és a
golden is. Gyorsabbak
voltak és kezelhetőbbek.
A második világháború után
elsősorban Lance dandártábornok szentelte magát
az eltűnő fajta megmentésének.
"Sarona" kenneljében újra és újra sárga curlyk
tűntek fel, de ezt a
színváltozatot sajnos nem fogadták el. Jelenleg csak a fekete
és a májbarna szín az
elismert. A curlyk hamarosan Ausztráliába és Új-Zélandra
is eljutottak, ahol szintén
nagy népszerűségnek örvendtek. Ma világszerte csak
néhány ezer regisztrált curly
létezik, de Ausztráliában és Új-Zélandon sok,
számon nem tartott példány él.
A curlyt eredetileg két célra
alkalmazták. Különösen mint kitűnő vadász,
elsősorban vadkacsavadászkutyaként
becsülték. Magányos vadászok
társaként is megállta a helyét, önállóan
dolgozott, de azért irányítani is lehetett.
Ezenkívül őrkutyaként is használták a
ház és az udvar védelmére, sőt
orvvadászok ellen is. Fénykorában szinte minden
vadásznak és vadőrnek
curly coated retrievere volt.
Ausztráliában igazi mindenes
kutya volt. Túlnyomórészt vadkacsa és
kenguruvadászatra használták, de alkalmazták
marhahajtóként és
őrzőkutyaként.
A curly természete
egyértelműen
különbözik a manapság népszerű retriever
fajtáktól. A curly rendkívül kötődik a
családjához, tehát kifejezetten egygazdás,
illetve egycsaládos kutya. Szoros családi
kapcsolatra van szüksége, ezért nem
alkalmas kennelben való tartásra. Nagy a
szeretetigénye, barátságos,
jókedvű kutya. Idegenekkel szemben is barátságos, de
tartózkodó. Ellentétben
kedvelt kollégáival, a Chesapeake Bay retrieverhez hasonlóan őrző-védő
hajlammal is rendelkezik. Későn érő kutya, csak körülbelül három
éves korára
válik igazán felnőtté. Intelligenciája és kifejezett makacssága kölyök korától
kezdve gondos, konzekvens nevelést igényel. De ettől függetlenül megőrzi
önállóságát, és sohasem válik készséggel behódoló kutyává. Mivel
kezdettől
fogva vadászkutya, fajtájának megfelelően kell foglalkoztatni. Különben,
mint
minden nem kihasznált munkakutyánál, magatartászavarok léphetnek fel.
Többek
között kitűnő orra miatt is a vadászkutyakiképzésre predesztinált.
A mentő- és nyomkövető munka is megfelelő elfoglaltság számára, s ha
egészséges, és nem
túlsúlyos, agilityre is alkalmas.
