A Chesapeake Bay Retriever
A fajta története 1807-ben az
amerikai Maryland állam partjainál kezdődött.
egy hallal megrakott kereskedőhajó
Új-Foundlandról Dél-Angliába menet
erős viharba került. Véletlenül a közelben
tartózkodott egy marylandi hajó,
a "Canton", amelynek sikerült a bajba
került angol hajó legénységét,
beleértve két St. John's kölyökkutyát is,
megmentenie. Az amerikai hajó
kapitánya megvette a hajó tulajdonosa számára,
tenyésztés céljából.
A St. John's kutyák termete közepesen nagy volt. Rövid,
különösen vastag,
"vízálló" bundájuk lehetővé tette, hogy mostoha
időjárási körülmények
között, jeges vízben is vadászhassanak velük. E
tulajdonságuk és apportírozó
kedvük miatt keresett vadászkutyák voltak.
Amikor az Amerikai kapitány
ismét tengerre szállt, a két kutyát Chesapeake
Bay-i vadászoknak adta át. A
vöröses bundájú kant Sailornak, a fekete nőstényt
Cantonnak hívták. Chesapeake Bay
gazdag vadállománya miatt kedvelt
vadászterület volt. A vadászoknak megbízható,
különösen robusztus kutyákra
volt szükségük a télen igen mostoha időjárás
miatt. Sailort és Cantont új
tulajdonosai továbbtenyésztették. Azonban nem egymással
pároztatták őket,
hanem valószínűleg flat coated retrieverekkel, szetterekkel,
pointerekkel és
ír vízispánielekkel. Mivel a tenyésztésnél elsősorban az
egészség és a munkabírás
volt különösen fontos, s a külső csekély szerepet
játszott, Sailor és Canton utódai
igen különbözőek voltak, és eltérő neveket is
kaptak (Gunpowder River Dog,
Otter Dog, vagy Chesapeake Buy Duck Dog).
A Chesapeake Bay retriever
származási helyéről kapta nevét, s mint minden
retriever, az FCI nyolcas
csoportjához tartozik. A retriever elnevezés az angol
"to retrieve"
(visszahozni, apportírozni) igéből származik. Albert Rea earlje
alapította 1918-ban
az Amerikai Chesapeake Clubot, s F. Richmonddal és
W. Orr-al együtt a sztenderdet is
kidolgozta, hogy a fajta lassanként egységes
külsőt nyerjen. Ugyanebben az évben az
Amerikai Kennel Club felvette tagjai
sorába az Amerikai Chesapeake Clubot, és elfogadta
a sztenderdet.
A fajta fő elterjedése ma is az
USA. 1934-ben 103 kutyát regisztráltak, 1985-ben
már hétezret. A Chesapeake Bay
retriever az Európába vezető utat csak 1936-ban
találta meg, amikor Seton earlje az
első chessyket Angliába importálta. Igen elterjedt
a fajta a skandináv államokban,
míg a többi európai országban kevés példány él.
A Chesapeake Bay retrievert
kezdettől fogva vadászkutyának tenyésztették,
elsősorban kacsavadászatra. De a
vadászat más területein is jó teljesítményre
képes. Otthonának télen igen zord
klímája miatt a tenyésztők mindig nagy
figyelmet fordítottak a
teljesítőképességre és az egészségre.
Így a chessyknek bátornak,
vízkedvelőnek és az időjárással szemben különösen
érzéketlennek kellett
lenniük, hogy feladatukkal a zord tengerben is megbírkozzanak. Elengedhetetlen volt a
kiváló szaglás is, hogy a kutya nehéz körülmények között is
megtalálja a
megölt vagy csak megsebesített vadat. Intelligenciája és hatalmas
kitartása
lehetővé teszi, hogy a vadászat minden helyzetében helyt álljon, és
messzemenően
önállóan dolgozzon. Ha megtalálta a vadat, óvatosan kellett vinnie,
hogy azt
sértetlenül vigye gazdájához. Tehát minden retrievernek, a chessynek is
igen puha
szájúnak kell lennie. Amerikában nemcsak vadászkutyaként, de a ház
és az udvar
örzőjeként is alkalmazták. Ezért mutat egyértelmű örző-védő hajlamot,
és
idegenekkel szemben inkább tartózkodó. Egygazdás ill. egycsaládos kutya.
Mint
mindegyik retriever, élete végéig tanulékony és játékos. Elsősorban vadászkutya,
de intelligenciája, robusztussága, kitartása és kiváló szaglása miatt a
kutyakiképzés
minden területén használható. Amerikában
kábítószer-kereső
kutyaként is alkalmazzák,
sőt Alaszkában egy Chesapeake-fogat is eredményesen vett
részt szánhúzó versenyeken.
