“Ha azt folytatnánk, amit az előző kormány tett, akkor nem érnénk meg a jövő évet”
Baj van. Hat rám a televízió. Ezt onnan tudom, hogy véletlenül beletekintettem
a TV2-n futó Friderikusz ismétlésekbe. És maradtam is jó néhány percig.
Egészen elviselhetőnek találtam ugyanis azokat a beszélgetéseket, amelyeket
néhány éve még nem voltam képes végignézni. És gondolom, nem csak rám jellemző,
ez a tévé-butulás, hanem még néhány millió honfitársamra, hiszen kontinensünkön
mi, magyarok bámuljuk legtöbbet a dobozt. Érthető is, hiszen valószínűleg
nem csak az én életszínvonalam zuhant akkorát úgy jó tíz éve, ami az otthon
maradásra, a televíziózásra késztetett. Különösen a Horn-kormánnyal rám
köszöntő munkanélküliség “bűne” ez, hiszen attól kezdve már könyvet sem
tudtam venni.
Persze, az is hozzájárult ehhez az “élményemhez”, hogy azóta még ezt a Friderikusz-féle szellemi mélyrepülést is alulmúló műsorok garmadáját volt szerencsétlenségem regisztrálni. Magának Fridinek is voltak olyan műsorai az RTL-klubon, amelyek még neki sem tetszettek. Csoda-e, hogy nosztalgikusan elmereng az ember a hajdani színvonalon. Csak azt nem értem, hogy az a mucsai-sztár, aki a pénzszerzésben tényleg nagyot alkotott, miképpen kaphatta meg ingyen az MTV-től a lejátszási jogot. Amit pedig nem szokott megkapni a tulajdonostól, a közszolgálati csatornától még a műsor készítője sem. Tudom, mert egyszer megpróbáltam megszerezni néhány igazán értékes dolgot, és Vári Attilától kértem műsorainak kazettáját. Nem volt még ehhez sem joga. (Szerencsére nemrég, a vasárnap délelőtti műsorban ismételték az erdélyi mondákról szóló sorozatának egyik adását, és azt fel tudtam venni. Ami azért mutatja, ha ritkán is, de azért bukkanhatunk gyöngyszemekre is a közszolgálatiban.)
Beszélhetek ilyenekről, hiszen fő témámban, a hírműsorokban, kezdődik az uborka szezon. Lassan az lesz a legizgalmasabb hír, hogy Mick Jagger válik. Nem is hagyta ki egyik csatorna sem. Az igazán fontos dolgokról azért tájékoztatni kell a nagyérdeműt! Méghozzá alaposan. Így aztán beszámoltak összes feleségéről (a nem, vagy félig érvényes házasságáról is), gyermekeiről, nagyszámú szeretőiről.
Ha nem lett volna ez a katasztrofális esőzési hullám, akkor talán semmi életszagú, fontos dologról nem szereztünk volna tudomást. Még Lázs Sándort is oda irányították egy kiöntött patak partjára, mert úgy látszik, gyorsan lejárt a múltkori politikai bakija utáni kényszerpihenője. Jó is volt. Sikerült is úgy elmondania öt mondatot, hogy egyszer sem tette felelőssé a kormányt Medárdért. És az néző elgondolkodik. Ha annyira hiányzik munkaerő, hogy Lázst még egy hónapig sem lehet nélkülözni, hogyan akarnak ezer embert elküldeni?
A mindkét oldalról érkező politikai kritika viszont csak azt érte el, hogy még unalmasabbak legyenek. Újabban például “az SZDSZ nevében Pető Iván például hetente ostromolja a Magyar Rádió Rt. elnökét, tiltsa be a szerda reggeli miniszterelnöki interjúkat, mivel azok – szerinte – egyoldalúan tájékoztatnak”. Mindezt a szombati Magyar Nemzetben, a Kondor Katalinnal készült interjúban olvashattuk. A Kossuth rádió főszerkesztője, aki tudja, hogy “lehetetlenség a hiszterizálódó belpolitikai helyzetben úgy vezetni a Kossuthot, hogy az mindenki megelégedésére szolgáljon”, a mindenkori miniszterelnökkel készült interjúkat közszolgálati feladatnak tartja. Ez eddig rendben is van, és ebben most a Kossuth rádió korrekt módon kiszámítható. Csütörtök este a királyi televízióban viszont olyan Orbán-interjút vetítettek, amely eredetileg nem szerepelt a műsortervben. Jól tették, hiszen az aktuális apropót a kormány egy éves évfordulója adta. De tessék mondani, ezt nem lehetett volna előre kiszámítani?
Az interjúban egyébként semmi különös nem volt, ami azt jelzi, hogy végre semmi nincs olyan rendkívüli dolog, ami karakteres állásfoglalást kényszerítene ki. De azért volt egy olyan kijelentése, amire illet mindenkinek felfigyelnie. Az, hogy teljesítményünk és életszínvonalunk minden fejlődés ellenére sem éri még el azt az 1989-es szintet, ahonnan azért indultunk el, hogy javítsunk… Szóval, jó ideig még nem dőlhetünk nyugodtan hátra.
Addig is itt vannak nekünk azok a politikai évfordulók, amelyek egyúttal média események is. A kormány elmúlt egy évét például a Miniszterelnöki Hivatal is értékelte. A Népszabadság ismertetőjében olvasható, hogy a dokumentum – címe szerint – a tények és adatok tükrében mutatja be a kabinet eddigi tevékenységét: “A kormány vállalta a népszerűtlen feladatokat, hogy az ország működőképessége fennmaradjon, az államháztartási és a költségvetési hiány ne lépje túl a finanszírozható mértéket. (…) A dokumentum szerint a kabinet új alapokra helyezte a privatizációt, és megkezdte a feketegazdaság elleni hatásosabb fellépéshez szükséges jogi környezet kialakítását. A kormány a megnövekedett kormányzati feladatok ellenére csökkentette a közigazgatás létszámát és költségeit. A kabinet működését bemutató dokumentum nagy részletességgel tárgyalja az elmúlt egy évben született gazdasági intézkedéseket, melyek közül többnek a hatása hosszabb távon lesz érzékelhető. (…) A kormány komoly erőfeszítéseket tett a nyugdíjak értékállandóságának megőrzése érdekében. (…) A külpolitikában nagy hangsúlyt fektetett a kormány a szomszédainkkal való viszony rendezésére.” Szintén e lapból tudhatjuk, hogy a kormány és a koalíció egyéves tevékenységét pedig szombaton a Fejér megyei Kisgyón tartott lakossági fórumon értékelte két vezető politikusa. “Azok a hatások, amelyeket mindenki a saját bőrén érez, az előző kormány gazdaságpolitikájának köszönhetőek. Példaként említette a bankkonszolidációt, amelynek a kamatait most kell törleszteni. Ha azt folytatnánk, amit az előző kormány tett, akkor nem érnénk meg a jövő évet.” – mondta Pető Iván, elválaszthatatlan politikai ikertestvérével, Szekeres Imrével az oldalán.
Ugyanis a Horn-kormány önértékeléséből idéztem, hiszen annak is öt éves évfordulója van. De gondolom abból a generálszósz szövegből, ahogy a kormány önmagát értékelte, nem derült ki rögtön mindenki számára. Talán ha idemásolom mit emeltek ki: “A Miniszterelnöki Hivatal kiemelkedő eredménynek tartja a szlovákmagyar alapszerződés létrejöttét és a szigetközi ideiglenes vízpótlás ügyében született megállapodást.” Mit mondjak? Szép volt fiúk!
Aki már nem emlékezik mi történt akkortájt, néhány momentum emlékeztetőnek: Ekkor számolták fel a Leumi Bankot (ó boldog idők, “csak” 472 millió vesztesége volt!); ekkorra apadt felére az állami vagyon (azóta már megbecsülni sem meri senki, hogy az elkövetkező három év hatására mennyi maradt…); az ÉT-ben ekkor nem emelték a minimálbért, a Szonda Ipsos felmérése szerint ekkor javult “rég nem látott mértékben” az ország jövőjének megítélése (a fellendülés a válaszok átlaga alapján az áprilisi 10,6 helyett már 9,4 év múlva is bekövetkezhet); ekkor tette közzé a Medián “Fonnyadó szegfű” címmel a HVG-ben, hogy “ha most volnának parlamenti választások, az MSZP csak mintegy a kétharmadát szerezné meg a tavaly májusi tényleges szavazatainak”; ekkor mérték fel, hogy egy esztendei kormányzás nyomán Horn Gyula népszerűsége alulmúlja Antall József 1991-es népszerűségi indexét; ekkor szüntettek meg több járatot a BKV-nál; ekkor semmisítette meg az Alkotmány Bíróság a Bokros-csomag jelentős részét; ekkor írta a döntésről Kis János filozófus, az SZDSZ exelnöke “Összekuszálódó hatalmi ágak” címmel a Népszabadságban, hogy az AB döntései nyomán a gazdaságpolitika lehetőségei beszűkültek, és azok “súlyos közjogi, politikai és gazdasági dilemmákra világítanak rá”; és ekkor jelentette ki Bokros miniszter, hogy nincs probléma, legfeljebb megváltoztatjuk az alkotmányt.
Bizony, nem volt fenékig tejföl az életünk, és most átnézve a Népszabadság és a Magyar Hírlap akkori cikkeit, el kell ismernem, hogy lehetőséget adtak az ellenzéki pártoknak is kritikájuk elmondására. Sőt a Magyar Hírlap olyan összeállításokat közölt, amelyek bőven ellensúlyozták a kormánypropagandát. (Az összeállítások készítői, Szerető Szabolcs és Arató Zsolt viszont már rég nem ott dolgoznak…)
Akkora felhajtásról persze szó sem volt, mint most, hiszen az írott sajtó hetek óta szinte mással sem foglalkozik. Azok után persze, hogy előtte hónapokon keresztül elemezték a kormány kommunikációját, és Orbán jellemét. De a Horn kormánynak nem kellett hetente olvasnia, azt sem, hogy hol tart éppen a programja megvalósításában. Most a Világgazdaság például sorra vette a minisztériumokat, a HVG összekötötte a század értékelésével, a Népszabadság publicisztikai írásai a sztár politológusok (Lengyel László és bevált társai) kritikáival egészültek ki, a Magyar Hírlap szinte egy egész lapszámot szentel a témának. A sor szinte szünet nélkül folytatható. A HVG kissé önmagát is karikírozva jegyezte meg, hogy “az idei tavasz népszer? társasjátéka a tervezett minisztercserék megtippelése”. Nem szívesen idézek, mert többségben vannak az egészen szélsőséges, szinte gyűlölködő kritikák, és fehér holló az olyan korrekt hangú feldolgozás, mint Körösényi Andrásé (A kormány és feje) a Magyar Nemzetben. Bonifert Mária például így kezdi A koalíció ára című cikkét a 168 órában: "»Ha ez így folytatódik tovább, Magyarország egy éven belül Szlovákia szintjére süllyed« – mondta a minap egy magas rangú EU-diplomata.”
A stíluson kívül van még egy jelentős különbség. Öt éve kritizálták ugyan a kormányt ezek a sajtóorgánumok, de az ellenzéket még jobban. Ezért nem követte például a szoclib koalíció népszerűségének csökkenését hasonló arányban az ellenzékének növekedése. Most pedig a két ellenzéki párt kritikája nem is létezik. Pedig rájuk férne. A szocialista és szabad demokrata pártpolitikusok ordenáréságban ugyanis felülmúlják a sajtót. A szocialisták legutóbb például “parasztgyalázat” névvel akcióznak. És a konstruktivitásnak, az eredeti, jobbító ötletnek nyoma sincs…
Új távlatot nyitott a HVG azáltal, hogy felmérte: az emberek a század legkedveltebb politikusának Kádár Jánost tartják, és a hetvenes években érezték magukat a legjobban. Ami engem illet, szintén a hetvenes évekre szavazok. Főleg a lányok tetszettek belőle… (Akkor kóboroltam Lengyelországban, voltam egyetemista.)
Bár az elektronikus média alaposan elszakadt az írott sajtó témáitól, Kádár, illetőleg halálának tíz éves évfordulója őket is megihlette. Főleg a TV2-t, bebizonyítván, hogy nemcsak Kádár-népe szavaz még most is, hanem a műsorai egy része is azt a kort idézi. Azon nem lepődtem meg, hogy a Napló felmérésére az a válasz született, hogy az emberek több, mint nyolcvan százaléka jobban élt tíz éve, mint most, de hogy a Dáridóban az egyik ismert irredenta nótát semleges szöveggel énekelte Lagzi Lajcsi, azon igen. Ugyanis már a hetvenes években is énekeltük a szegedi Kárász utcán egy–egy mulatozásból megtérve, hogy “Fenyő, fenyő, árva magyar fenyő, miért csillog könny, a gyémánt szemeden?” Úgy látszik még mindig nem ajánlatos a médiumokból megtudni, hogy milyen szél fúj Késmárk felől, és hogy “Gyergyó felől hírt hoz a szél, árva székely kalászokból panaszos a kenyér”.
A Jó estét Magyarországban pedig a következő tudósítást láthattuk: “Bemondó: Kedden bezárnak egy hotelt Budapesten és a tulajdonosok szerint elképzelhető, hogy az ott lakó, főként nyugati turistákat karhatalommal tessékelik majd ki. Az Ernitus szállodáról van szó, amelynek VII. kerületi épületét 190 milliós postabanki hitelből újította fel az Ernitus kft. Ez a cég, részben a pénzintézet tulajdona. A kft. a szállodát bérbe adta, a hitelt a bérleti díjakból szerette volna törleszteni. A hotel már két éve üzemel, de eddig sem a bérlő, sem tulajdonos nem fizetett vissza egyetlen fillért sem a Postabanknak.
Riporter (Wels Péter Mátyás): Ezek a turisták most érkeztek, és nem tudják, hogy rövidesen menniük kell. A Hotel Ernitusba ugyanis kedden rendőrökkel megerősített hatósági végrehajtó érkezik, hogy a szállodából eltávolítsa a vendégeket és a tulajdonost.
Blaskovits László ügyvezető Ernitus kft.: ide jön a karhatalom a rendőri segédlettel , a végrehajtás során a külföldi turistákat kitessékelik a szállodából.”
És így tovább. Csupán az nem derül ki belőle, hogy a Szekeres család szálloda ügyének újabb állomásáról van szó… És ha e rövid hír minden csúsztatására kitérnék, új cikket kellene írnom.
Mikor fog véget érni a Kádár-korszak a fejekben, ha a médiumokban
még mindig tartja magát?