„A pápai szentmisén a vártnál jóval kevesebben jelentek meg”
 

A választások éppen egy hónapja voltak. Bár még mindig a szocialista-szabaddemokrata kormány ügyvezet, de már alapvető változások történtek. És ez megnyugtató. Nem csak a változások megfontoltsága, iránya, maga a tény is. Az is, hogy most a „nemzeti” oldalról senki sem huhog (mint négy éve a szoclibről), hogy „ezek” nem fogják átadni a hatalmat. Pedig nem akármi történt a demokrácia leépítés ügyében az elmúlt négy évben. A mai helyzettől eltérően a változások 1994-ben már a választás két fordulója között megkezdődtek, s a szocialisták végső győzelme után csak felgyorsultak.
 

Olyan feltűnő volt a dolog, hogy a Pesti Hírlapban Változások címmel írtam utolsó vezércikkemet: „Az ember - mint a legutóbbi választások alapján is tudjuk -, elsősorban saját sorsán méri a világ változását. Hirtelen én is érzékenyebb lettem a „változásokra”, hiszen a választás eredménye életemet is alaposan befolyásolja: karnyújtásnyi közelségbe kerültem a munkanélküliséghez. A változások természetesen ritkán olyan látványosak mint ami a Damaszkuszi úton ide-oda tolongó hivatásos átváltozók tömegével esik meg. (Tényleg, hányszor lehet egy embernek életében „tisztséggel” köpönyeget váltani manapság mifelénk?) A társadalom változása másfajta, csak a forradalmak idején látványos, egyébként csupán kis jelek mutatják a lassú elmozdulást. Persze mint minden, ez is dialektikus - jó lesz megint elővenni a feledni hitt fogalmakat elvtársak - a megőrzés és meghaladás egyszerre, egymás mellett történik. Nemrég még kisebb megrökönyödést váltott ki egy, a restaurációt megjósoló cikk. Azóta mind a győztesek, mind a vesztesek túl vannak már egy-két sokkon, s szinte közhelynek hat felemlegetni a visszarendeződés rémét. Restaurálni pedig csak azt lehet, ami egyszer már elmúlt. Lehet, hogy változott a „rendszer”, a politikai felépítmény - emlékezzünk csak a marxizmus szóhasználatára, jól jöhet még -, de ennek fontos eleme, gondolkozásunk, mentalitásunk szinte változatlan maradt az elmúlt években. Sokan azt gondolják most, hogy a magyarság feladta, mintegy elárulta hagyományait, eredeti önmagát, ha nem érdeklik a nemzeti sorskérdések, csak a pillanatnyi előnyök. A csudát! Ez utóbbi ugyan általános emberi tulajdonság, de szinte érintetlen például népünk kuruckodó attitűdje, hiszen most is az volt virtus, hogy hamarabb utasítok el valamit, mint végiggondolnám következményeit. (...) Persze, nemcsak a ragaszkodás, hanem a váltás finom jeleire is felfigyelhetünk. Például arra, ami az egyik pesti bérházban lakó, a házbeliek által közismerten emdéefes, barátommal történt. A választások első fordulójának reggelén még előre köszönt neki a házmester, este már vissza sem... Hiába, no ezek a testületi emberek kifinomult érzékkel rendelkeznek! Miként a rendőrök is, akik nemcsak a bűnözőket kezelték nagyvonalú nemtörődéssel az elmúlt években, hanem velünk, egyszerű polgárokkal is elnézőek, toleránsak voltak. Úgy két éve történt, hogy személyi igazolványom, jogosítványom és autóm műszaki vizsgája egyszerre járt le. Az igazoltató közeg csak feje búbját vakarta, mit tegyen egy ilyen „érvénytelen” emberrel. Végül nagyvonalúan továbbengedett. Az elnézés korszaka után úgy látszik ismét következnie kell a lenézésnek. A múlt hét végén, a Szabadság téren a Szovjet Hősi Emlékműre vigyázó rendőr leintett, s diadalmasan konstatálta, hogy néhány napja lejárt az öreg Zsiguli zöld kártyája. Ilyen főbenjáró bűnre nincs bocsánat - ugrott a hétvégi kosztpénz. (Sajnos egy félig munkanélküli már csak így tudja számon tartani a pénz értékét.)

A győztesek visszaváltozása látszólagos, valójában leveszik az álarcot.”

Mielőtt a mai változásokat venném szemügyre, egy pillanatra maradjunk még a fenti témánál. Azóta a legfontosabb változás az volt, hogy a magyar nép (nemzet?) korrigálta négy évvel ezelőtti véleményét (kapja is most a megjegyzéseket bizonyos körök publicisztikájában), sőt az is kiderült, hogy nemcsak kurucus attitűdje maradt meg, hanem minden ellenkező hatással és vélekedéssel szemben továbbra is jellemző rá az erkölcsi érzékenység. Hanem az a Zsiguli azóta még öregebb lett, magam pedig lassan megszokom a munkanélküliséget (hacsak nem járok úgy, mint a cigány lova, amelyet gazdája rá akart szoktatni koplalásra), bár a zöld kártyára jobban figyelek.

Először a nekem legjobban tetsző változást említeném. A farkas elfogását. Tudniillik néhány éve még vérdíjakat tűztek ki hazánkban a vadászoknak a nagy ritkán fel-felbukkanó nemes vad kilövésére. (Sajnáltam is, hogy nem tudom nagyobb összeggel megjutalmazni azt a vadászt, amelyik futni hagyja.) De nemrég is össznemzeti (média)hisztéria alakult ki a szerencsétlen pécsi eset után. Most viszont a főváros közepén keresték az állatot önkéntesek, és még a rendőrök sem gondoltak arra, hogy agyonlövik. Ez az eset nekem minden olyan új felmérésnél, amelyik arról szól, hogy a polgárok szerint jó irányba haladunk és bizakodva tekintenek a jövőbe, világosabban mutatja, hogy lelkileg is kezdünk rendbe jönni.

A legnagyobb változás — legalább is a cikksorozat témáját figyelembe véve —, a magyar királyi Híradóban történt. Ott ahol korábban legalább 80 százalékban a szociálliberális oldal politikusai, szakértői szerepeltek (az egyértelműen pozitív beállításról most ne is beszéljünk), ott most, mintegy varázsütésre, és igen nagy arányban a győzteseket láthattuk. Az is feltűnő volt, hogy a korábbihoz képest alaposan lecsökkentették a politikusok létszámát a Híradókban. De sommás megállapítások helyett nézzük a tényeket. (Politikusnak fogom fel a miniszterjelölteket is, és azt számítom szereplésnek, ha valaki nem csak látható, hanem meg is szólal. Ha csak hivatkoznak rá és mutatják őket — például egy megállapodást aláíró minisztert — azt nem veszem számításba. Zárójelben közlöm viszont azokat a személyeket, akik nem direkt politikusok ugyan, de egyértelműen kötődnek „valahová”. Például Halmai Gábor. Illetőleg akkor, amikor nagyon hangsúlyos jelenléte, de mégse kap szót a szerkesztőktől, mint például a kormányüléseket követő sajtótájékoztatókon Kiss Elemér.)

V.25. hétfő: Göncz Árpád, Deutsch Tamás, Gémesi György, Lányi Zsolt, Kósáné Kovács Magda, Kuncze Gábor; V.26. kedd: Orbán Viktor, Szeremi Lászlóné, Kovács Pál, Selmeczi Gabriella; V.27. szerda: Deutsch Tamás, Áder János, Torgyán József, Csurka István, (Halmai Gábor); V.28. csütörtök: Orbán Viktor (telefon Bonnból) (Lányi Zsolt, Kiss Elemér), Gógl Árpád ; V.29. péntek: Orbán Viktor (kétszer), Kövér László (kétszer), Lezsák Sándor, Torgyán József (kétszer), Szekeres Imre, Kovács László, Lányi Zsolt, Varga Mihály, Petróczki Ferenc (MDF); V.30. szombat: Orbán Viktor, Baja Ferenc, Dornbach Alajos, Szabó Iván, Giczy György, Áder János, Gémesi György; V.31. vasárnap: - ; VI.1. hétfő: Salamon László, Semjén Zsolt, István József (FKgP), Szabadi Béla, Gémesi György; VI.2 kedd: Göncz Árpád, Orbán Viktor, Áder János, Gémesi György, Kósáné Kovács Magda; VI.3. szerda: Szájer József, Orbán Viktor, Chikán Attila, Urbán László, Csiha Judit, Áder János; VI.4. csütörtök: Göncz Árpád, Áder János, Lezsák Sándor, Csurka István, Torgyán József, Fazakas Szabolcs, (Katona Béla); VI. 5. péntek: (Göncz Árpád), Torgyán József, Lezsák Sándor, Horn Gyula, Kuncze Gábor, Pokorni Zoltán, Magyar Bálint;  VI.6. szombat: Orbán Viktor, Kövér László, Sepsey Tamás; VI.7 vasárnap: Horn Gyula; VI.8. hétfő: Kövér László, Szabadi Béla, Orbán Viktor; VI.9. kedd: (Áder János, Lezsák Sándor), Csurka István, Kovács László, Áder János, Baja Ferenc, Nagy Frigyes, Glattfelder Béla; VI.10. szerda: Kövér László, Szabadi Béla, Gógl Árpád, Orbán Viktor (kétszer), (Göncz Árpád, Fazakas Szabolcs, Medgyessy Péter) Pokorni Zoltán; VI.11. csütörtök: Áder János, Kovács László, Eörsi Mátyás, (Orbán Viktor, Torgyán József) Kiss Elemér, Pokorni Zoltán, (Kiss Elemér); VI.12. péntek: Áder János, Szabadi Béla, Orbán Viktor; VI.13 szombat: Orbán Viktor, Kósáné Kovács Magda, Giczy György, Füzessy Tibor, Göncz Árpád, Mécs Imre, (Hegedűs B. András, Farkasházy Tivadar); VI. 14. vasárnap: Katona Béla; VI. 15. hétfő: Dávid Ibolya, Csurka István, Toller László, Áder János (kétszer), Kuncze Gábor; VI.16. kedd: Göncz Árpád, Kövér László, Szabadi Béla; VI.17. szerda: Torgyán József (kétszer), Szabó János, Boros Imre, Pepó Pál, Nagy Frigyes, Orbán Viktor, Kovács László, Bod Péter Ákos; VI.18. csütörtök: Göncz Árpád, Varga László, Áder János, Horn Gyula, Orbán Viktor, Szájer József, Kovács László, (Demszky Gábor), Pepó Pál; VI.19. péntek: Kovács László, Áder János, Hámori József, Pokorni Zoltán, (Urbán László, Göncz Árpád), Szabó József Jenő (MSZP), Fazakas Szabolcs, Varga Mihály (telefon); VI. 20. szombat: Orbán Viktor (kétszer), Sepsey Tamás, Magyar Bálint, (Török András) Manninger Jenő, Demszky Gábor; VI. 21. vasárnap: Baja Ferenc (Hankiss Elemér); VI. 22. hétfő: Orbán Viktor, Lezsák Sándor, Szabadi Béla, Pusztai Erzsébet, Kovács László, Szájer József, (Soros György, Rabár Ferenc); VI.23 kedd: (Orbán Viktor, Horn Gyula, Urbán László) Kovács Pál, Szöllősi Istvánné, Pokorni Zoltán, (Kiss Elemér, Varga Mihály, Pozsgay Imre, Soros György); VI. 24. szerda: Orbán Viktor, Torgyán József, Járai Zsigmond, Urbán László, Frajna Imre, (Kiss Elemér).

Ha jól számolom, Orbán Viktor „kijelölt miniszterelnök” vezet 21 szerepléssel. Őt Áder János követi 13 előfordulással, míg a dobogó harmadik helyére, kilenc említéssel, megosztva került Göncz Árpád és Torgyán József. A további sorrend: Kovács László 7, Kövér László 6, Lezsák Sándor 5, Horn Gyula, Gémesi György és Csurka István 4 szereplés. Az is feltűnő, hogy például az MDF választmányi ülése megelőzte az SZDSZ küldöttgyűlését.

Persze az is a változást jelzi, hogy a közszolgálati Híradó lassan de biztosan marad le a kereskedelmi adók mögött. Újabban nem ér oda időben, ahová azoknak sikerül (például a leányfalui Orbán-Torgyán találkozóra), vagy egyszerűen el sem megy valahová. Például 15-én hétfőn, a parlamenti hatpárti egyeztetésre ugyanúgy vonult be Kovács László nyomában Kiss Péterrel, mint két nappal korábban. Vagyis a képek maradtak, csak a szöveg változott... Persze a felszíni változások mellett, a mély, a lényegi attitűd nehezen változik. Erről árulkodik például, hogy a KDNP elnök ellen most Füzessy Tibort játssza ki. Az is különös, hogy a pápa ausztriai látogatásáról csak a negatívumokat vette észre. Kifejezetten disszonáns volt június 21-én, amikor az RTL-klub tudósítója a helyszínről jelentette, hogy a bécsi misére zsúfolásig megtelt a tér, de a királyi Híradó szerint: „a pápai szentmisén a vártnál jóval kevesebben jelentek meg”.

A változások java része a médiában is, szinte varázsütésre, mintegy magától következik be. Ezek egy része afféle hirtelen megvilágosulás. A Nap-keltében például már május 28-án meglepődhettünk, amikor a rájátszásban lapok főszerkesztői értékelték a választásokat. Pallagi Ferenc például ezt mondta: „Én érzékeltem egy, a társadalom minden rétegében jelenlévő elégedetlenséget a Horn-Kuncze kormány tevékenységével. Érzékeltem egyfajta tehetetlen dühöt a kormány — különösen az utolsó hónapban folytatott — sikerpropagandájával kapcsolatban. Azzal a magabiztos hatalmi arroganciával, amellyel elsősorban Horn Gyula — úgy gondolom — az utolsó két hónapban nagyon sokat ártott pártjának.” A néző pedig — aki szintén így érezte — elcsodálkozott. Ha tényleg ilyen világosan látta, akkor miért nem írta meg, miért nem adott ennek hangot gyakori televíziós szereplései alkalmával?

A másik jelenség pedig a régóta szükséges és elhalasztott döntések „váratlan” meghozatala. Például mostantól (június közepe) megszüntették a rádióban az „összeférhetetlenséget”. Gulyás Erika például a televíziót választotta, és Nika György sem vesz rész a rádióban a Krónika műsoraiban. Magánhírügynökségnél fog például tovább dolgozni Pető Iván exsógora Sebes György. Szép. Csupán az von le értékéből, hogy mindezt a médiatörvény írta elő. Immár három éve.

A jogi szférában is alapvető változások történtek. A bíróságok is „megvilágosultak” és mintegy varázsütésre egyre keményebb ítéletekkel sújtják a fehérgalléros bűnözőket. Az Internetto törzsasztalánál meg is jegyezte valaki, hogy kétféle „független magyar bíróság” létezik hazánkban: a szociálliberális, és a polgári.

Ehhez kellettek a választások?