Az eredeti beszámoló az Erdélyi Naplóban jelent meg (de néhány tárgyi tévedést kijavítottunk).

A jakobinizmus utolsó napjai Romániában

Sabin Gherman Budapesten

Sabin Gherman tartott előadást 1998. okt. 28.-án a magyar fővárosban, a Szent Ignác katolikus szakkollégium meghívására. A kollégium díszterme zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel. A román politika fenegyereke, aki nem átallja a megkövesedett, dogmává emelt román nemzeti mítoszokat sorba venni és deszakralizálni, bebizonyítva üres, a történelmi tárgyszerűség fényében széteső mivoltukat, két és fél órára úgyszólván székhez szögezte a hallgatóságot érdekfeszítő előadásával, gyors és találó válaszaival, közvetlen stílusával.

Előadásának első részében bemutatta a proTransilvania Alapítvány történetét, kiemelve az ellenük indított sajtókampány olyan mazsoláit, miszerint ő, aki saját bevallása szerint eddig két autó és két számítógép értékesítéséből finanszírozta az alapítvány működését, 30.000, 70.000 vagy 750.000 dollár júdáspénzt markolt volna fel a "magyaroktól". Elmondta azt is, hogy több per van folyamatban ellene hazaárulás és az államhatalom aláásásának vádjával. A "mérgező, ártalmas" román történelmi mítoszokról szólva Gherman elmondta: a román diákok azt tanulják az iskolában, hogy a románság nemzeti tudata 2050 éves, hogy Románia a világ leggazdagabb országa, miközben szüleiknek esetleg nincs pénze kenyérre, hogy a román történelemnek egyetlen olyan korszaka sem volt, melyet szégyellni kellene. Sabin mindezt a iorgai alapállásra vezette vissza, melyet természetesen a hivatalos állampolitika is messzemenően támogat, sőt kikényszerít, miszerint "mit érdekel engem a történelem, ha egyszer a nemzetemről van szó". A román tudományosság tendenciózusan megfeledkezik arról, hogy az első román tanszék Budapesten alakult 1867-ben az ELTE-n, hogy a románság nagy szellemi mozgalma, az Erdélyi Iskola (Scoala Ardeleana) Budapesten nevelődött, de hazaárulásnak számít az is, ha az ember egy olyan egyszerű tényt szögez le, hogy Budapest szebb és tisztább város Bukarestnél.

Sabin Gherman Brătianut idézte, aki 1918-ban kijelentette, hogy akarjuk ugyan Erdélyt, de az erdélyiek nélkül. Ez az előadó megítélése szerint alapvetően nem változott azóta. A román állami kényszerhatalmat karikírozva Gherman elmondta: a Max Weber-i államdefinícióból, mely szerint az állam egy adott területen a legitim kényszerhatalom monopóliumának birtokosa, arra következtet, hogy a jeles szociológus román volt.

Gherman szerint a román politikai életben abszurd módon feltupírozzák a "magyar kérdést", 1992-ben egy fantomkormány, az erdélyi emigráns kormány volt a román választások egyik fő tényezője, mely ellen a nép fiai, akiknek sok esetben nem volt mit enni, egységfrontba tömörültek s megszavazták Iliescuékat. Ugyanígy az 1996-os választások főszereplője Samuel Huntington volt. (Az előadó nyilván Huntington "Clash of Civilizations" című könyvére célzott, melyben az egyik térkép a politikaelméleti művek történetében alighanem példátlan karriert futott be Romániában. Ezen a 20. század végi világot megosztó törésvonalak egyike, mely a nyugati kereszténység és a keleti ortodox kultúrkör közötti határt jelenti, Románián keresztül fut, elválasztva Erdélyt Óromániától.) Az 1998-as román-magyar megbékélési propagandát Gherman nevetségesnek nevezte, hisz hogyan lehet megbékélni úgy, hogy az egyik fél legfőbb képviselője, tételesen a miniszterelnök Radu Vasile Marosvásárhelyen a magyar egyetem mellett nyilatkozik, míg két és fél órával később mindannak a szöges ellentétét állítja Kolozsváron.

Az előadást nem szűnő kérdések követték, melyeknek végül a levezető elnök volt kénytelen gátat szabni. Az egyik kérdés az RMDSZ ún. radikális, autonómiát követelő szárnyára vonatkozott (hadd szúrja ide be a krónikás: vajon mi lehet az oka annak, hogy az ilyen visszatérő kérdések szerint az RMDSZ-nek csak a "kemény szárnya" követel autonómiát, amikor 1992. október 25. óta, tehát idestova hét éve az RMDSZ hivatalos dokumentumainak, programjának s célkitűzéseinek központi kérdése ez?) - tételesen arra, hogy Sabin Gherman miként tudna szót érteni velük. Gherman meggyőző választ adott, miszerint ő ugyan nem akarja az RMDSZ irányzatait kijátszani egymás ellen, de üdvözli azt, hogy az egyik RMDSZ-platform, tételesen a Reform Tömörülés ("Blocul Reformist") az erdélyiség gondolatát megfogalmazta és az utolsó kongresszuson az egész szövetség prioritásává tette. Gherman elmondta: megítélése szerint a proTransilvaniának a Reform Tömörülés a legfőbb potenciális partnere az erdélyi magyar politikai palettán.

Egy másik izgalmas kérdés arra vonatkozott, hogy miként látja megvalósíthatónak tulajdonképpeni programját, Erdély önállóságának növelését. Gherman kifejtette: erősen gondolkodnak azon, hogy pártot alapítsanak. E párt, melynek alapját képezheti az a 35.000 aláíró, aki eddig támogatásáról biztosította a Pro Transilvania törekvéseit, programja két alternatíva mentén fogalmazódna meg. Az egyik egész Romániára vonatkozna, s a hét történelmi tartományból (Gherman szerint: Bánság, Erdély, Olténia, Munténia, Moldva, Dobrudzsa és Bukovina) álló szövetségi államstruktúra létrehozását célozná. A másik alternatíva Erdély és a Bánság önállóságának növelése, amennyiben az előző variáns túl kemény akadályokba ütközne. A pártalakítást reményteli feladatnak tekintette az előadó s figyelmeztetett: a Fidesz is "klubként" alakult meg, és ma Magyarország vezető politikai ereje.

A legkeményebb kérdések egyike azt firtatta, hogy Huntington politikai orientáltsága és pozíciója arra enged következtetni, hogy amit állít, az nemcsak a valóság leírása, hanem egyben terv is. Éspedig a legerősebb korunkbeli nagyhatalom terve. Gherman ide beszúrta: reméli is, hogy ez egy terv s nem csak analízis, majd a tulajdonképpeni kérdésre válaszolva elmondta: szerinte az erdélyi román ortodoxia közelebb áll az erdélyi katolicizmushoz, mint a Kárpátokon túli ortodoxiához. Erdély az a tájegység, melyen a világon elsőként hirdették meg a vallási pluralizmus elvét, s ez megmaradt a kollektív emlékezetben. Mindent összevetve: Gherman optikájában erősebb Erdélyben a regionális mentalitás, mint a vallási érzület.

Szóba került az est folyamán az a közismert felmérés is, mely nemrégiben igencsak megijeszthette a bukaresti centralista-etatista irányzat képviselőit. Ebből kiderül, hogy az erdélyi románok többsége támogatja Erdély önállósodási törekvéseit. Ennek alapján a felmérés egy beavatott ismerője megkérdezte, hogy mit szól az előadó ahhoz, hogy az erdélyi románok 52 százaléka úgy véli: a magyar kisebbség nem lojális Romániához. Elcsodálkozna a kérdező, hogy hány erdélyi román nem lojális Romániához - hangzott a frappáns válasz.

Sabin Gherman konkrét számokkal igazolta: Erdélyt Bukarest lényegében gyarmatként kezeli, magának a fővárosnak a költségvetése nagyobb egész Erdélyénél. Megítélése szerint ezt egyre több ember ismeri fel, s egy idő után a nemzetállam kénytelen lesz engedni az autonómiatörekvéseknek. Románia ma a jakobinizmus végóráit éli.

Szemecskei Attila

Erdélyi Napló

***